16. fejezet | Felsebez

Másnap reggel elmegyek Niallvel és Louisval a repülőtérre. Ma elmennek és 5 hónapig nem lesznek, amíg Észak és Dél-Amerikában turnéznak. Tegnap este Liam nem akart békén hagyni. Mindenféle jelet küldött nekem.

Liam: Bails?
Én: mit akarsz Liam?
Liam: Sajnálom, seggfej voltam
Én: igen, az voltál, ebben 100%-ig egyetértek
Liam: akarom, hogy működjön, Bailey

Ez követően nem válaszoltam. Fogalmam sem volt, mit kellene tennem vagy mondanom. Az ágyamra dobtam a telefonomat, és a kezembe temettem az arcomat. Mi a fene volt ez? Gondolkodtam magamban. Ekkor egy kopogást hallottam az ablakomon. Felugrottam, hogy megnézzem ki az.

- Liam, mi a pokol...? - Nem fejeztem be a mondatomat, mert Liam ajkai hirtelen megtámadták az enyémeket. Igen, ez az igazság, megcsókolt engem, én pedig azzal a nagy erővel, majdnem elestem. Nem tudom, hogy mi győzött le engem, de a kezeim már a hajában voltak, amikor visszacsókoltam. Liam betolatott velem a hálószobámba, miközben kigombolta a rózsaszín flanel ingemet. Én lehúztam és a padlóra dobtam, míg Liam is eltávolította az ő felsőjét. Tovább folytattuk, ahogy a kezeink feltárták egymás testét. Ezután a telefonom elkezdett csengeni. Megálltam és ránéztem arra a kínos jelentre magam előtt.
- Mit csinálunk? - mérgelődtem, miközben megpróbáltam visszaszerezni a levegőmet.
- Bailey, bocsánat... mindenért - mondta Liam szomorú szemekkel.
- Megbántottál Liam és megcsaltál nem egyszer, hanem kétszer - mondtam.
- Arra sétáltam be, hogy te és a legjobb haverom az ÉN ágyamon osztoztok, Bails! - kiáltott fel kicsit.
- Tudom és sajnálom Liam. Nagyon részegek voltunk és aztán csak úgy megtörtént - mondtam, miközben könnyek gyűltek a szemeimbe.
- Bailey, nem kezdhetnénk újra? Senki nincs rám ilyen hatással... egyedül csak te - mondta Liam.
- Mostanában Niallel találkozgatok, szeret engem és törődik velem. Soha nem lenne képes bántani úgy, ahogy te tetted - mondtam neki, miközben a könnyek kiszaladtak.
Ezzel aztán Liam ott hagyott.
Nem zavartatta magát, az ingével, ami a földön feküdt.
- Sajnálom, Liam - mondtam.
- Igen... én is - mondta, miközben leugrott a tetőm szegélyéről.

Tehát most itt vagyok a repülőtéren Niallel, Liammel és az egész bandával. Azt mondani, hogy feszültség van a szobában, enyhe kifejezés. Csak egy órát kellett várnunk, mielőtt a repülőjük elkészült. Harry és Louis megölelnek búcsúzúul, mielőtt végigmennek a biztonsági szakaszon. Liam hozzám sétál és ad egy féloldalas ölelést, mielőtt követi őket.
- Mi volt ez? - kérdezi Niall.
- Semmi... barátok vagyunk, annak ellenére is, hogy szétvertem a seggét - nevetek.
Niall ad egy szoros ölelést és olyan finoman megcsókolja a számat, mintha ez lenne az utolsó alkalom, amikor valaha lát engem. Egy utolsó öleléssel, végül keresztül megy a biztonsági részen.

Amikor hazaérek, egyenesen a szobámba megyek. Lefekszem az ágyamra és a párnámba zokogok. Alvásba sírom magam, és csak akkor ébredek fel, amikor a telefonom elkezd rezegni.

Niall: Máris hiányzol, szívi
Elmosolyodom és visszaírok.
Én: Te is hiányzol xoxo