49. fejezet | Epilógus

JÚNIUS 25

Végre kiengedték Hadleigh-t  kórházból. Bár még mindig nagyon kicsi, mindössze csak 1,8 kg, de elég erős ahhoz, hogy hazajöhessen. Anya fog eljönni velem, hogy elhozzuk, én pedig alig bírom kivárni, hogy otthon lehessen a hercegnőm. Liamnek maradt még egy hónapja a turnézásból, szóval most ő a srácokkal Japánban van. Lance beleegyezett, hogy szünetet tartsanak, de először be kell fejezniük ezt a turnét.

*** ***

JELEN, AUGUSZTUS 10

- Készen állsz, hogy lásd az apukádat? - kérdezem Haddie-t.

Liam ma visszajön Svájcba. Néhány napja már visszaérkeztek a turnéból, de most eljön ide, hogy segítsen elvinni a többi holmimat. Igen, úgy döntöttem, hogy visszamegyek vele Londonba. Gyakorlatilag hamar megkaptam a  diplomámat, könnyed tesztelések által.

Mostanra már minden bepakoltam, az autóm tele van dobozokkal, csak meg kell várnom, hogy Liam ideérjen és segítsen berakni a többi cuccot, aztán ráakassza a kocsimat a horogra.

Haddievel az épület előtt üldögélünk a szép nyári napsütésben, amikor hirtelen egy ezüst autó megáll a ponyvatető alatt. Magamhoz veszem Haddie-t, ám amikor meglátom, hogy ki az, zavartan lepadlózok.

- Niall? Mit csinálsz, itt? Azt hittem, hogy visszamentél Londonba.

- Na igen, erről szólva, előbb elakartam köszönni tőled, mert én nem megyek vissza Londonba.

- Tessék?

- Igen, egy időre hazamegyek Írországba. Greg meg fog házasodni, anyának műtétje lesz és apa azt mondta, hogy a nénikém nincs túl jól, úgyhogy egy darabig ott leszek - közli.

- Nagyon sajnálom a nénikédet, Gregnek ad át gratulálásomat, és remélem, hogy anyud is felépül - mondom neki.

- Rendben, csak elakartam köszönni és látni téged, mielőtt elmegyek.

- Mikor mész el? - kérdezem, csomóval a gyomromban.

- Egy óra múlva indulok - mondja a távolba nézve.

Forró könnyeket érzek meg a szememben, amik végig folynak az arcomon, amikor ezt kimondja. Persze, hiszen szeretem Niall-t, mindig is fogom.

- Ó, oké. Megígéred, hogy kapcsolatban maradunk? - A hangom megremeg.

- Persze, kedvesem. - Szavai közben szorosan megölel.

Szorosan hozzásimulok, magamba szívva minden illatot róla, amennyit tudok. Van egy baljós érzésem, hogy egy ideig nem fogom őt látni. Niall megfogja néhány perce Haddie-t, és beszél hozzá, elmondja neki, hogy milyen csodálatos anyukája van, hogy nagyon szeret engem és nagyon hiányozni fogok neki. Nem tehetek róla, de teljes sírógörcs jön rám a köztük lévő kölcsönhatástól. Végül egy hatalmas ölelést és puszit ad Haddie-nek, aztán visszaadja nekem. Utoljára megölel engem és megcsókolja a homlokomat, mielőtt visszaül a bérelt autóba és elindul a repülőtér felé.

- Ó, Haddie, nézd ki parkol itt le - mondom felemelve őt, nemsokkal később.

Liam egy nagy teherautóval áll meg az épület előtt. Miután leparkol kiugrik,  és megöleli Haddie-t, aztán összepuszilgatja mindenhol a kis arcán, kuncogásra késztetve őt. Anya vigyáz rá, amíg én és Liam befejezzük a dolgaim bepakolását a teherautóba. Miután mindennel elkészülünk, bemegyek a hotelbe, megkeresni Summer-t.

- Hé, Summy, itt vagy? - kopogok be az ajtón.

- Igen, öltöztetem a babáimat- mondja.

Belépek a szobájába és leülök a padlóra, hogy pár percig játszhassak vele. Körülbelül tíz perc elteltével szólok neki, hogy itt az ideje, hogy menjek.

- Summer, most már mennem kell. Ígérd meg, hogy jó kislány leszel anyunak és apunak - mondom neki.

- Megígérem Bailey.

Feláll, hogy megöleljen engem, én pedig megpuszilom a fejét, mielőtt felkelek, hogy megkeressem a szüleimet és elköszönjek tőlük is.

- Őrülten fogsz hiányozni, szívem - mondja nekem anya.

- Kérlek, vigyázz magadra, drágám - teszi hozzá apa.

- Oké, oké, ígérem, és ti is hiányozni fogtok. Megígérem, hogy mindennap hívlak, ha tudlak. Liam nagyon jól fog gondoskodni rólunk. Plusz, tavasszal kezdem el az egyetemet, úgyhogy minden tökéletesen fog működni. - Mondom nekik, búcsúzásul megölelve őket.

- Bails, készen állsz, szívem? - Liam kukucskál ki a tornác sarkáról.

- Igen. Megfognád Haddie-t és becsatolnád őt, kérlek? - kérem tőle.

- Igen, persze. Gyere ide, kis gyönyörű hercegnőm.

Hosszú ideig ölelem mindkettő szülőmet és mindkettejüket megpuszilom, mielőtt kimegyek a teherautóhoz. Beülök és integetek nekik, miközben elhajtunk.

- Jól vagy, édesem? - kérdezi Liam és megragadja a kezemet.

- Igen, boldog vagyok, hogy visszamegyünk Londonba, de közben egy kicsit félek is, mert a szüleim nem lesznek ott. Ennek ellenére készen állok erre az új közös fejezetre az életünkben. - Bevallom neki.

Liam felemeli a kezemet az ajkához, és finoman megcsókolja a csuklómat.

- Szeretlek Bailey... mindig - suttogja.

- Én is szeretlek... örökké - válaszolom, elhalkulva.

*** VÉGE ***

46. fejezet | A szív kétségbeesése

BAILEY SZEMSZÖGE

Két óra körül ébredek fel hajnalban. Anya, apa, Liam és Annie mind a szobámban vannak. Anyuék a kanapén alszanak, Annie ki van ütve a széken, Liam pedig mellettem szendereg az ágyban.

- Szia bébi - suttogom, egy lökéssel felébresztve.

- Hmm, hé, itt az én csajom - mosolyog.

- Te sírtál? - kérdezem aggódva.

- Umm... beszéljünk erről később, most csak a pihenésre van szükséged szívem.

Az az érzésem, hogy valami nincs rendben, de Liamnek igaza van, szükségem van a pihenésre, hogy holnap felmehessek a koraszülött osztályra és meglátogathassam a gyönyörű babáimat.

*** ***

11:00 ÓRA

- Szia napsugaram - mondja anya, amikor felébredek.

- Szia anyu, hol van Liam? - kérdezem.

- Lement a földszintre, hogy vegyen egy kávét a Starbuck-ban.

- Hogy vannak a kicsik? Hogy van Hadleigh és Holden?

- Nem tudjuk biztosan, még most sem engednek be minket oda. Az orvos ma délelőtt meg fog téged látogatni és aztán felkísér az emeletre - mondja anyu.

Liam eközben visszajön a szobába, magával hozva egy karamellás Macchiato Frappét, nekem. Megölel és megcsókolja a fejemet, mielőtt átadja nekem a kávémat.

- Hogy érzed magad? - kérdezi.

- Tele vagyok fájdalommal - mondom neki, ülő helyzetbe küszködve magamat.

- Kopp, kopp - mondja Dr. Brown, mielőtt bejön a szobába.

- Üdv - motyogom.

-  Hogy vagyunk ma?

- Nagyon fájdalmasan - mondom neki.

- Ó igen, ez várható egy császármetszést követően - mondja dr. Brown.

Bejön és elkezd és elkezd megvizsgálni. Először a metszés helyénél nézeget, majd elkezdi nyomogatni a gyomromat. Hadd jegyezzem meg, hogy milyen csodálatos... Épp, hogy nem! Ezután ellenőrzi az életjeleimet.

- Nos, a vérnyomás kissé megemelkedett, de feltételezem, hogy néhány nap múlva visszaáll a normális állapotba.

Miután megbökdös és ösztökél rajtam még egy kicsit, kisegít az ágyból és bekísér a fürdőszobába. Leültet a WC ülőkére és kéri, hogy vegyek mély lélegzetet. Amikor megcsinálom, kiveszi a katétert, ami a legrosszabb fájdalom, amit valaha éreztem. Ezután megtisztít engem és új ruhát ad rám, mielőtt egy kerekes székbe ültet, hogy felmenjünk az emeletre. A 402-es szobába vezet, ahol óriási gépeket látok meg, amik a kisfiamba vezetnek.

A látványtól rögtön sírnom kell. Holdennek van egy ventilátorra, mindenféle monitorral és intavénával. Hadleigh másrészről viszont a saját inkubátorában van a szobában, csak egy kis oxigén maszk és egy adagolócső van az orrában. Van egy szívellenőrző monitorja és pulzus oxidméterje, de úgy tűnik, hogy sokkal jobb állapotban van, mint a testvére.

Liam jelenleg a koraszülött osztály orvosát várjuk, hogy bejöjjön.

- Üdv - szólal meg egy kis idősebb hölgy, amikor belép a szobába.

- Üdv - Liammel közösen köszönünk.

- A nevem dr. Booth és én vagyon a NiCu orvos, akinek a feladata, hogy gondoskodjon Hadleighról és Holdenről - mondja.

Ránézek, miközben a szemeim megtelnek vízzel.

- Hogy... hogy vannak? - suttogom.

- Nos, amint láthatja, Holdennek van néhány problémája, ami azonnal elkezdődött, amikor megszületett. Nagyon világossá szeretném tenni, nem az ön hibája és nem tett semmi rosszat. Amikor kiszedték Holden-t, nehéz légzése volt. Újra kellett éleszteni a műtőben, aztán fel lett hozva ide. Próbált saját maga lélegezni, de nehézségei voltak, úgyhogy úgy döntöttem, hogy az a legjobb neki ha lélegeztetőre kapcsoljuk, amíg a tüdeje nem képes magától dolgozni. Van még néhány tesztünk vele, mert a hőmérséklete kissé fel volt emelkedve, ezért megakarunk győződni róla, hogy nem betegszik meg - közli velünk dr. Booth.

- Rendben, és mi van Hadleighdal? - kérdezem.

- Ó, Hadleigh csodálatos, nagyszerűen lélegzik a kis oxigénpalackkal, aminek ellátásában részesítettük, ezért valószínűleg néhány nap múlva le lesz róla véve. A testi adottságai mind remekül vannak kialakulva, nem csak egy apró földimogyoró volt. Rendkívül jól áll ez téren, 29 hetes létére.

- Nagyszerű - mondom, egy kissé megkönnyebbülve.

Miután Dr. Booth ellenőrzi az ikreket, Liammel egy időre egyedül maradhatunk velük. A Holden gépe melletti széken ülök, s csak nézem a gyönyörű kis hercegemet. Vetek egy pillantást Liamre, aki Hadleigh inkubátora melletti kis kanapén üldögél. A nővér kivette őt, hogy Liam megfoghassa egy kicsit. Amíg Liam átkarolja a kis hercegnőnket, kitöltöm a születési anyakönyveket.

Hadleigh Elisabeth Paige Payne

2017. május 11.

1kg 21 g, 38 cm

15:12

Holden Phillip James Payne

2017. május 11.

680 g, 34.31 cm

15:16

*** ***

KÉT HÉTTEL KÉSŐBB

Négy napot töltök a kórházban, mielőtt hazamennék. Az ikreknek ellenben a koraszülött osztályon kell maradniuk, amíg elég erősek lesznek ahhoz, hogy hazatérjenek. Hadleighnek volt néhány tesztje tegnap és kiderül, hogy van egy kis szívzöreje, de dr. Booth az mondja, hogy idővel kinőheti még, ahogy idősödik de egyelőre figyelni fogja. Az doktornő azt is mondta, hogy körülbelül négy órán keresztül nagyon jól el van oxigénpalack nélkül, de elkezdett néhány nehézségi jelet mutatni, úgyhogy visszaadják rá.

Holden egy másik történet. Még mindig a lélegeztetőn van, egy röntgensugárzásból rájöttünk, hogy tüdőgyulladása van, amit valószínűleg a tüdőben lévő felesleges magzatvíz okozott. Továbbra is rengetegszer láza van, ezért nagyon gondosan figyelik. A jobb májában fertőzés is van, ezért egy kisebb helyiségbe került, hogy karanténban legyen, amíg jobban nem lesz. Dr. Booth igen erős antibiotikummal kezeli, ami remélhetőleg egyszerre viseli gondját a tüdőgyulladásának és a fertőzésének.

Ma újra elkezdek iskolába járni. Nem mehetek fel, hogy meglátogassam a babákat, amíg nem végzem el az iskolát. Egyébként kaptam egy nagy mellszivattyú táskát, úgyhogy tudok pumpálni amíg a suliban vagyok, aztán elviszem a kórházba. A kórházi ápolónők négy óránként mindig tesznek tejet a csecsemők táplálékához, hogy azok megkaphassák a szükséges tápanyagokat. Elég szar fájdalommal jár, de ez jó az angyalaim számára, úgyhogy meg kell tennem.

- Helló Bailey, nagyon örülök, hogy látlak. Remélem jól alakulnak a dolgok - mondja Johnston.

- Igen, sokkal jobban érzem magam - mondom, átadva neki az elmúlt hetek házi feladatát.

Elfelejtettem mondani, hogy Harry, Lou, Zayn és Niall visszarepült egy időre Londonba, így közelebb lehetnek, ha bármi történik, és Liamnek szüksége lenne rájuk. Úgy döntöttek, hogy egyelőre csak Európában fognak turnézgatni, nem pedig a világ minden táján.

KÉSŐBB AZNAP

Épp az ötödik órámon voltam, amikor is a telefonom csörögni kezd. Megnézem, hogy ki hív és meglátom, hogy a kórház az.

- Helló - szólalok meg.

- Bailey? Tressa vagyok, dr. Brow asszisztense. Általában nem erről a számról szoktam telefonálni, de kérték tőlem, hogy azonnal lépjek kapcsolatban veled - mondja.

- Oké, mi folyik itt? - A szívem elkezd versenyt futni.

- Holden-t sürgősségi műtétre vitték, a lehető legrövidebb időn belül ide kell jönnöd - mondja Tressa.

Kinyomom a telefont és gyorsan felhívom Liam számát.

- Hé, édesem, mizu? - szól bele.

- Találkozzunk a kórházban. Visszavitték Holden-t a műtőbe - mondom zokogva.

- Ó, baszki, oké, nyugodj meg édesem! Ott találkozunk, nyugodj meg és siess az autódhoz, rendben bébi? Szeretlek Bailey, rendben lesz - mondja Liam újra és újra.

A legközelebbi kijárathoz megyek és sietek, amilyen gyorsan csak tudok, az autómhoz. A hátsó ülésre dobom a cuccomat és sebességre nyomok a kórház felé.

47. fejezet | Döntések & Május 25., kedd

Kedd délután volt, amikor felhívtak a kórházból és elmondták, hogy Holdent sürgősségi műtétre vitték. Liammel a kórházba rohantunk, és megtudtuk, hogy a gyerekünknek szívbélhártya-gyulladásos fertőzése van, ez volt hatással a szívére, úgy, hogy megállt, ami oxigénhiányt és növekedést okozott az agyában. Visszanyerték Holden szívverését, de megkellet operálniuk, hogy egy csövet tegyenek be a fejébe, hogy kifolyhasson a felhalmozódott folyadék.

Néhány napig minden jól ment. Holden javulás jeleit mutatta, de aztán elkezdett lázasodni és görcsölni. Az újszülött neurológus végre hajtott néhány CT vizsgálatot, és megállapította, hogy a fertőzés elérte az agya frontális lebenyét. Az antibiotikumok nem használtak többé, a fertőzés pedig tovább terjedt. Végül az orvosok bejelentették Liamnek és nekem, hogy döntést kell hoznunk, miszerint hagyjuk-e, hogy éljen vagy elvesszük tőle azt. Az összes orvos azt mondta, hogy soha nem lenne normális, az agya meghalt a fertőzéstől, ezért egész életében magatehetetlen lenne. Szóval Liammel meg kellett hoznunk a gyomorszorító döntést, azt, hogy elvesszük az életre való esélyét, és ezután csak nagyon kevés fájdalomcsillapító gyógyszert adattunk be neki. Nem akartuk, hogy tovább szenvedjen a fiúnk. Nagyon hosszú folyamat volt, számtalan rohammal.

Holden baba csütörtökön ment fel a mennybe; egy héttel és két nappal a műtét után. Hálás vagyok, hogy ott lehettem, amikor megtörtént. Ott ültem vele és énekeltem hozzá, amíg fel nem lélegzett utoljára. A szüleim és Niall is ott voltak, hogy támogassanak. Liamnek is ott kellene volna lennie, hogy a sziklám legyen az egész dolog alatt, de egy olyan találkozója volt, amely nem tűrt halasztást. Az ő hibája, azzal a ténnyel kell együtt élnie, hogy nem búcsúzott el és nem töltötte Holdennel a karjaiban, a fia utolsó óráját.

*** ***

JELEN

- Mit gondolsz, bébi? - Liam hangja visszaránt a valóságba.

A kis koporsóról beszél, amely előttünk van. Egy fehér koporsó, amelyen értékes pillanatok vannak és kék szatén a belsejében. Szép koporsó, de nem lenne szabad pont a kisbabámnak kiválasztani egyet. Mégis itt vagyunk, hogy végig csináljuk a temetést, ami egy hosszú és kimerítő folyamat, annyira, mint amennyire nem akarom ezt csinálni. Tudom, hogy meg kell tennem, de a kisfiam a legjobbakat érdemli. Holden három nappal ezelőtt hagyott el bennünket, és ez volt az életem legnehezebb három napja.

Elmegyünk a temetőbe, ahol nagyit és papát is eltemették, mert anya úgy döntött, hogy átadja az ő ott kijelölt helyét Holdennek. Szóval igen, a nagypapájával és a nagymamájával fog békében nyugodni.

- Hogy tartod magad, édesem? - kérdezi anyu.

- Fáradt, zavaros és szomorú vagyok... Tisztára egy káosz vagyok - sírok.

- Shh, minden rendben lesz. Erősnek kell lenned, van egy másik becses angyalod, akivel törődnöd kell és neki is szüksége van rá, hogy erős legyél hozzá. Holden már nem szenved, most már együtt van nagyiékkal. Nagyon fognak róla gondoskodni, amíg újra nem találkozol vele - mormogja suttogva.

Három órát vesz igénybe, hogy mindent befejezzünk. Egy kék szegfű és fehér liliom csokrot választottam ki a koporsóra és egy keresztet, amelyen az áll, hogy értékes gyermek.

*** ***

KÉSŐBB AZNAP

- Miért nem beszélsz velem, kicsim?  - kérdezi tőlem Liam, miután útra kelünk ebédelni.

Dühösen ránézek, majd folytatom az ablakon való kibámulást.

- Most mit tettem, Krisztus szerelmére, Bailey!?

- Pont azt, amit csináltál. Mit is tettél, Liam? - Kiáltom.

Elképedten és egy kicsit mérgesen néz vissza rám.

- Nem voltál ott nekem, sem neki - köpöm ki a szavakat.

- Jézusom, már megint ez. Bailey, mondtam, hogy sajnálom, találkozóm volt, amit nem halaszthattam el. Próbáltam visszajönni, ahogy csak tudtam - kiabál vissza rám.

- Igen Liam, tudom, de nem jöttél, és amúgy mi volt olyan fontos, hogy nem tudtál itt lenni, búcsút mondani a fiadnak? - Elkezdek sírni.

- Azért, mert... egy...

- Miért Liam?

Már tudom, hogy mi lesz a válasza, mert Serra és a gyereke, Leighana, ugyanazon a "találkozón" voltak. A babájának ugyanolyan csokoládé barna szemei vannak, mint Liamnek, és nem nehéz azt mondani, hogy ő az apja.

- Egy DNS teszt miatt - kiált rám.

Tudtam, de neki csak el kellett volna mondania, vagy legalább átrendezni a találkozót. Mint mondta, neki kell majd együtt élni a cselekedeteivel. Én ott voltam, elköszöntem és elmondtam Holdennek, hogy mennyire szerettem, hogy mennyire fog hiányozni. Olyan emberekkel volt körülvéve amikor meghalt, akik szerették, és még ő tudja, hogy az apja nem volt ott. Csendes vagyok az étteremhez vezető út hátralevő részében és ott is csak Harryhez, Lou-hoz és Niallhöz beszélek, amikor hozzám szólnak. Ebéd után mindannyian hazamegyünk, a nap többi részében én pedig csak alszok, eégszen vacsora időig.

48. fejezet | Nyári időszak

A vacsora kezd idegesíteni és bosszantani. Az emberek körülöttünk állnak hatalmas mosollyal az arcukon beszélgetnek, miközben én itt ülök egy millió darabban a szívemmel, és mintha el sem temettünk volna egy babát.

- Hé szívem, hozhatok neked valamit? - Apa jön oda hozzám.

- Nem, jól vagyok. - Hazudok.

Apa elsétál, hogy csatlakozzon anyához, aki Karennel beszél, miközben Summer felém ugrál.

- Hé csöppség, mizu? - kérdezem.

- Semmi, unatkozom - mormolja.

- Igen, én is. Miért nem kéred meg anyát, hogy kísérjen ki odakintre, játszani? - kérdezem tőle.

- Anyu azt mondta, hogy hagyjam békén őt, amíg a vendégekkel beszélget.

- Tudod mit, menj el a pulóveredért. Majd én kiviszlek.

Nagyon bosszankodom az idebent lévő emberek miatt, úgyhogy kimegyek Summerrel a játszótérre. Kiválasztok egy hintát, amibe beülök, míg Summer a csúszdán játszik.

- Mi folyik itt kint, hölgyek?

- Niall! - Summer felkiált, majd odafut hozzá.

- Szia! Wow, nehezebb lettél - mondja, mintha nem tudná felemelni.

- Nem vagyok olyan nehéz - nevet.

Summer és Niall rövid beszélgetést folytatnak, mielőtt a lány elindulna, hogy újra játszhasson. Niall odajön hozzám és leül az enyém melletti hintába. Egy ideig mindketten csendben vagyunk, mielőtt megtöri a csendet.

- Szóval... hogy érzed magad? - kérdezi.

- Hogy őszinte legyek, érzéketlenül. Mindenki azt kérdezgeti, hogy hogy vagyok, én pedig nem tudom, hogy mit válaszoljak erre a kérdésre. Remekül kéne lennem, miután elvesztettem a fiamat? Az egyetlen dolog, amit érzek, dermedtség, zavartság, harag és szomorúság. Csak visszaakarom kapni a kisbabámat - mondom.

- Sajnálom Bailey, tudom, hogy nem hozhatom őt vissza, de Hadleigh még mindig itt van. Erősnek kell lenned miatta és Liam miatt - mondja Niall.

- Tudom, hogy annak kell lennem. Csak nagyon nehéz lesz, ha Liam elmegy a turnéra.

- Na igen, ha már erről van szó... beszélni akarunk a menedzserünkkel, mert szabadságot akarunk kivenni. Liamnek és neked tényleg együtt kéne lennetek, hogy feldolgozzátok a dolgokat és felneveljétek a gyönyörű kislányotokat. Tulajdonképpen mindannyian kitudnánk használni a szabadságot.

Óráknak tűnik, amíg tovább beszélgetünk, arról, hogy miket csinálnak a srácok, az életről, és, hogy miket tudnánk tenni a szabadidőnkkel, turné nélkül. Liam és én együtt lehetnénk éjjel és nappal, talán még össze is házasodhatnánk. Ahogy a nap kezd lemenni, szólok Summernek, hogy jöjjön, mert visszamegyünk. Niallel együtt visszatérünk, s azt látjuk, hogy a legtöbb ember már elment, főleg csak a fiúk családja, a szüleim és néhány családi barát maradt. Meglátom Liamet a szoba túloldalán, az anyjával üldögélve. Szólok Summernek, hogy keresse meg anyát, miközben Niall a másik irányba megy el, Harryhez, beszélgetni.

- Szia szívem, hol voltál? - Ölel meg Liam.

- Elvittem Summer-t a játszótérre, és egy kicsit beszéltem Niallel.

- Na és miről beszéltetek,

- Azt mondta, hogy némi szabadságot akartok kérni.

- Igen, beszélni fogunk Lance-vel aznap reggel, mielőtt visszaindulunk, szükséged van rám, Hadleighnek szüksége van rám, így a legjobb.

Nem mondok neki semmit, csak szorosan megölelem. Befejezzük az ebédlő takarítását, aztán a szobánkba megyünk az éjszakára. Holnapután vissza kell indulnunk haza.

45. fejezet | A baj folytatódik

Liam járata késésbe ütközött Quensslandben, Ausztráliában. Több mint tizenhat órája elindult, a telefonja pedig kikapcsolva van, úgyhogy senki sem tudja elérni. Másrészről eközben én kezdek súlyos fájdalmat érezni a hátamban, újra. Az gyógyszer, amit az orvos adott, hogy megállítsák a szülést, eddig még nem működik.

- Jól vagy Bailey? - hallom Annie-t kérdezősködni, de nem tudok neki válaszolni.

- Nővér! Segítsen, kérem segítsen! - kiabál Annie.

Hallok mindent, ami elhangzik, de nem látok semmit, csak sötétséget.

- El kell kezdenünk egy intravénás adagolást, és át kell vinnünk őt a műtőbe - kiabál dr. Brown.

*** ***

ANNIE SZEMSZÖGE

- Mi a fene folyik itt, Annie? - kérdezi Niall, kétségbeesetten végig futva a folyosón.

- Niall, hál'istennek. Elkezdett görcsölni, aztán azt mondták, hogy elvesztettek egy szívverést. Nem tudom, hogy az övére mondták-e vagy a babákéra, de elvitték a műtőbe. - Sírok.

- Shh, shh, jól van, rendben lesz. Hol van Liam? - kérdezi.

- A repülő járata késésben van Queenslandben - mondom neki.

- A francba! Mondtam neki, hogy ne használja a Virgin Légitársaságokat. Zayn és a többiek hamarosan itt lesznek, a gépük már elhagyta Dublin-t, úgyhogy egy óra alatt meg kell érkezniük - mondja Niall.

Ekkor dr. Brown asszisztense kijön, hogy beszéljen velünk.

- Kérem, mondja, hogy rendben lesz - mondom neki.

- Most stabilizálódott. Olyanja van, amit Toxémiának hívnak. Ez okozta a magas vérnyomását és a rohamot. Dr. Brown sürgősségi császármetszést fog végre hajtani, hogy világra hozhassa a babákat. Ez elfogja tüntetni a Toxémiát. Elvesztettük az egyik gyermek szívverését, úgyhogy folytatjuk tovább és most csináljuk a császármetszést.

- Várjon, tessék!? Most szüli meg a babákat? De há csak 29 hetes, ez túl korai még - Niallel mindketten dadogunk.

- Igen, az ikrek kifognak bújni és egyenesen az újszülött intenzív osztályra vagy az NiCU-ba kerülnek. Tressa megmutatja maguknak a sebészetnél lévő várakozási helyet, és amikor végeztünk, valaki ki jön önökhöz.

Niallel követjük Tressát a várakozó területre, és választunk helyet a hátsó sarokban. Csendben ülünk, miközben várunk valami hírre. Szótlanul ülünk több, mint egy órát, mielőtt Harry, Zayn és Louis csatlakoznak hozzánk.

- Niall, Annie, mi történik? - Zayn rohan, hogy szorosan átöleljen.

- Az orvos azt mondta, hogy Toxémia fejlődött ki nála és császármetszést végeznek, hogy világra hozzák az ikreket, mert az egyiküknek elveszett a szívverése - mondom el nekik.

- Hallott valaki közületek Liamről? - kérdezi Niall.

- Igen, a repülője 45 percen belül indul - tájékoztat minket Harry.

*** ***

DR. BROWN SZEMSZÖGE

- Rendben, kérek egy intravénás injekciózást most azonnal! Életben kell tartanunk őt és világra hoznunk a csecsemőket, nagyon hamar - rendelem magamhoz a nővéreket. Két intravénázást csinálnak, csak arra az esetre, ha valamelyikőjük elrontaná. Antiepilektikum kezelést adok be, ami szinte azonnal megállítja a görcsöket. Ezután az altatóorvos maszkot helyet Bailey arcára, és hamar el is alszik. Egy légzőcsövet helyez a torkára, majd elkezdjük a procedúrát.

- A szív monitor jónak tűnik, 02 jól néz ki, a pulzus egy kicsit megemelkedett, de rendben van. Jól van, hozzuk világra a kis srácokat - mondom a csapatomnak.

Néhány pillanatig eltart, mire beletudok vágni a méhbe. Másodpercek alatt elérem a méhet és probléma nélkül kitudom venni az egyik babát. Átadom a lányt az újszülött osztályos nővérkének, aki arrébb húzza, hogy megtisztítsa. Ezután neki állok kihúzni a másik gyermeket is. Nehézkés légzése van, a bőre pedig nagyon hamuszürke. Sietek, hogy kivegyem a fiút, és átadom a másik újszülött osztályos nővérnek. A pultra siet vele, ahol kiszivattyúzni kezdi az orrát és a száját, aztán elkezdi pumpálni a mellkasát és szájon át lélegezteti. Néhány percet igénybe vesz, mire elkezd a fiú köpködni és nyöszörögni. Ennek ellenére is még problémái vannak a légzéssel, úgyhogy a nővér oxigént helyez rá és sietősen az emeletre megy vele is.

Amikor a dráma lecsökken, haladok tovább és folytatom a szülés utáni teendőket, elkezdem ölteni Bailey hasát. Százötvennégy öltés szükséges ahhoz, hogy bezárjam a belső részeket és tizenhárom tűzőkapocs, hogy kívülről lezárjam. Miután a lélegeztető csövet eltávolítjuk, Bailey-t átvisszük a pihenő osztályra, ahol körülbelül két órát lesz.

Miután elkészülök, visszamegyek hátra és letisztítom magam, mielőtt kimegyek, hogy beszéljek Anakovával.

- Bailey Fitzgerald családja - szólok.

Látom, hogy Anakova és Niall felkelnek és az irányomba jönnek. Elviszem őket egy kis szobába és tájékoztatom őket arról, hogy Bailey-vel minden zavartalanul ment és, hogy most már a pihenőn van.

- Jó, ez remek. Hogy van Hadleigh és Holden? - kérdezi Niall.

- Hadleigh jött ki először, jól volt, a koraszülött osztályra vitték. Ellenben Holden nehézlégzéssel küzdött. Amikor kijött, egyáltalán nem adott ki hangot, de eltudtuk érni, hogy ziháljon és nyöszörögjön egy kicsit, mielőtt rátettük volna az oxigént és felvitték volna az emeletre.

*** ***

ANNIE SZEMSZÖGE

Visszamegyünk és elmondjuk a többieknek, amit dr. Brown mondott Niallnek és nekem. Harry közli velem, hogy Liam írt neki és azt mondta, hogy alig kilenc óra alatt lesz itt. Időközben felhívom Mrs. Fitzgeraldot és elmondom neki, mi történt, és, hogy Liam úton van. Azt mondja, hogy Mr. Fitzgerálddal a lehető leghamarabb ide jönnek.

- Köszönöm Annie, hogy ott maradtál vele.

- Nincs mit, nemsokára találkozunk - mondom neki, mielőtt kinyomom a telefont és elkezdek rájuk várni.

44. fejezet | Mi folyik itt?

Liammel összevissza vitatkoztunk a Sophia dologról, heteken keresztül, mielőtt az igazság végre kiderült. Sophia május 11-én adott életet Ashernek. Liam adott be egy DNS mintát, mire visszajött, hogy nulla százalék az esélye, hogy Liam az apa. Sophia végül rájött, hogy a menedzsere Asher apukája. Royberto egy házasember és három gyereknek az apja... nos, most már négynek. A Sophia ügyről már gondoskodtam, most Serrával kell foglalkoznom.

Serra másnap reggel visszaírt nekem, miután elküldtem neki azt az üzenetet. Azt mondja, hogy el kell mondania valamit, de jobb lenne, ha személyesen tenné. Megegyeztünk, hogy egy kicsit eljön meglátogatni, több mint négy hét múlva. Minden el lett intézve, de ennek már körülbelül nyolc hete. Felhívott és azt mondta, hogy néhány problémába ütközött, de szerdán itt lesz.

- Bármikor megérkezhet - mondom Annie-nek.

- Ne aggódj, minden rendben lesz, ráérek egész nap szívem - mondja.

Annie eljön velem felvenni Serrát a repülőtéren. Liamnek fogalma sincs róla, hogy ő eljön ide meglátogatni engem, de ha megtudom, hogy mi a fene történik, akkor elmondom neki.

- Készen állsz, drágám? - szólít meg Annie a nyitott ajtón keresztül.

- Igen, várj - mondom, miközben a mosogatóba hányok.

- Jól vagy Bailey?

- Igen... Jól vagyok, csak nem érzem olyan remekül magam. Fáj a hátam, valószínűleg az elbűvölő testformámtól.

Miután újra megmosom a fogaimat, felkapom a táskámat és követem Annie-t az autójához. Szörnyen érzem magam, kétszer meg kell állítanom Annie-t, hogy húzódjon le, mielőtt eljutunk a repülőtérre. Lehet, hogy beteg vagyok.

- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezi meg tőlem ismét.

- Igen, jól leszek, csak ma nagyon fáj a hátam és a lábaim - mondom neki újra.

Elérünk a repülőtérre és bemegyünk várakozni a poggyászkiadó futószalagnál. Serra repülőgépje épp most szállt le, úgyhogy most már bármelyik pillanatban megjelenhet.

- Szóval ez az a lány, akivel összejött Liam, csak azért, hogy eláruljon? - fecsegi ki Annie.

- Jézusom Annie, igen, de jó viszonyban vagyunk, vagy legalábbis abban voltunk, amikor elhagytam Londont - mondom.

Meglátom Serrát, ahogy leveszi a bőröndjét a poggyász körhintáról, majd odajön hozzám. Amikor közelebb érkezik, észreveszem, hogy egy heveder van a csípője körül, amiben pedig egy baba fekszik.

- Istenem Serra, van egy gyereked?

- Igen, a neve Leighana - feleli.

Kínosan megöleljük egymást, aztán bemutatom Annie-nek.

- Serra, ő a legjobb barátnőm, Annie.

- Helló, Anakova vagyok... röviden Annie. Örülök, hogy találkoztunk. - Annie kinyújtja a kezét Serrának, hogy megrázza.

- Serra. Az egykori legjobb barát - vigyorog S.

A bemutatkozás után mindannyian visszamegyünk Annie autójához és elkocsikázunk a Dunkin-hez. Az út furcsán csendes volt, csak akkor töröm meg a csendet, amikor leülünk az asztalunkhoz.

- Na Serra, hogy vagy? - kérdezem.

- Egész jól, Leighana eléggé lefoglal - mondja.

- Na igen, gratulálok, Willel nagyon büszkék lehettek - mondom.

- Ó, uhh, nem Will az apja - súgja Serra.

- Ó, ne, sajnálom, fogalmam sem volt, hogy te és Will szakítottatok.

- Nem szakítottunk, Will azt gondolja, hogy Leighana az övé. Figyelj, nehéz ezt elmondanom, eléggé kemény, úgyhogy inkább csak úgy belevágok.

Zavartan nézek rá. Ha nem Will az apja, akkor ki az? És miért nehéz megmondania? Az egyetlen másik személy, akivel Will mellett is találkozgatott, az... Li volt, de az már jóval korábban volt, ő nem lehet a lánya apja.

- Bailey, sajnálom, nem tudtam, addig amíg el nem mentél, esküszöm - mondja Serra halkan.

- Nem tudtál, miről? - kérdezem, miközben a hangom a torkomba szorul.

- Nem tudtam, hogy terhes vagyok... amíg el nem költöztél. Sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb.

- Ez hónapokkal ezelőtt volt, és még úgy is úgy hónapokkal ezelőtt, hogy te és Liam kavartatok - mondom zavartan.

- Tudom, de még azután is találkozgattunk egymással, és azt követően is. Soha nem mondta, hogy ti ketten újra próbálkoztatok és összejöttetek. Sosem mesélt nekem Sophiáról sem.

Sírni kezdek. Miért történik velem ez a sok rossz karma?

- Liam tudja? - kérdezem zihálva.

- Igen, emiatt tudom, hogy Leighana az övé. Adott nekem egy DNS mintát a baba születése után - mondja Serra.

Nem emlékszem, mi történik ez után. Azt tudom, hogy a testem nagyon felmelegszik és érzem, hogy rosszul leszek, aztán minden feketévé válik.

***  ***

- Bailey... nyisd ki a szemed, gyerünk, ébredj fel... ez az, jó lány. - Annie hangját hallom.

Felnézek, mire meglátom, hogy Serra és Annie mindketten hideg vízzel locsolnak.

- Talán orvoshoz kellene menned - mondja Annie.

- Nem, jól vagyok, csak... - mondom, mielőtt egy éles fájdalom gyűrűzik végig a gyomromban, és újra visszaesem a padlóra.

- A picsába! - kiáltok fel fájdalmasan.

- Mi az? Mi a baj? - kérdezi Annie riadtan.

- A hátam - sírok.

- Hívj egy mentőautót, tudok szerezni taxit vissza a szállodámhoz - mondja Serra.

Annie hallgat rá, telefonál és kér egy mentőautót. Mindketten várnak velem, amíg a rohammentősök megérkeznek és elvisznek. Annie egész végig mögöttem követ, Serra pedig visszatér a szállodájába.

- Bailey, édesem? Hogyan érzed magad? - Hallom dr. Brown-t kérdezősködni, miközben megérinti a karomat.

- Uhh... szarul érzem magam - mondom.

- Mi fáj, édes szívem?

- Minden, a hátam kikészít és rosszul érzem magam a gyomrom miatt - mondom neki.

- Oké, ez várható volt - mondja dr. Brown.

- Mi történt? - kérdezem.

- Nagyon sok stressz alatt álltál, a stressz pedig idő előtti szülést okozott.

- Tessék!? Ez, ez túl korai még, csak 29 hetes vagyok - mondom rémülten.

- Nem baj, adunk be neked néhány gyógyszert, ami megállítja a folyamatot. Itt fogsz maradni a következő néhány napra, hogy jobban megfigyelhessünk - mondja nekem.

Teljesen szarul érzem magam. Már csak a gondolat, hogy Liam az apja lett egy másik gyereknek a miénken kívül, már ez beteggé tesz. Rettenetes, hogy ő is tud róla, és soha nem szólt nekem semmit. Milyen hideg szívű ember csinál ilyet?

- Annie, felhívnád nekem Liamet, kérlek... és umm, Niall-t is.

- Niall-t már hívtam, szívem. Liam nem válaszolt, ezért helyette őt hívtam fel. Harry vette fel a telefonját, de azt mondta, hogy azonnal továbbítja Niallnek az üzenetet. Pont húsz perccel ezelőtt hívott, Liam pedig az első géppel visszajön ma este.

Csendben maradok, miközben magamban sírdogálok. Mit fogok mondani neki? Hogyan nézzek szembe valakivel, aki eltitkolta, hogy van egy másik gyermeke az egykori legjobb barátnőmtől?

- Mi folyik itt Annie? - kérdezem, mielőtt álomba sírom magam.

43. fejezet | Hazugságok

- Hogy érted, hogy beszélnünk kell?

- Liamről, hiszed, vagy sem - nevet Sophia.

- El kell menned Sophia, nincs időm a mindenféle szarságodra.

- Bailey, komolyan mondom - mondja, egyik kezét a nagyon terhes pocakjára fektetve.

A szemeim a hasára néznek, és azonnal érzem, hogy hánynom kell. A szívem elsüllyed, miközben a szememben forró könnyeket érzek meg. Nem merek sírni, megtartom a hidegségemet és lassan beszélek hozzá.

- Én... nem akarok itt beszélgetni. Mit szólnál hozzá, hogy lemegyünk az ebédlőbe?

Sophia bólint és megragadja a holmiját, majd követ engem ki a szobámból. Eljutunk az előcsarnokba, ahol Mrs. Goodwin a recepción felügyel. Rideg pillantást adok neki és megforgatom a szemeimet, miközben meglátja, hogy ki áll mögöttem. Magamban felkuncogok a tágra nyílt szemein, melyekkel visszatüzel rám. Végig megyünk a hallban és bemegyünk az ebédlőbe. Felkapcsolok egy lámpát, hogy legyen egy minimális megvilágítás, aztán kiválasztok egy asztalt közel az ajtóhoz, ahova leülünk.

- Oké, na mi a problémád? - Kérdezem, helyet foglalva.

- Nos, amint azt látod, terhes vagyok és bármelyik pillanatban szülhetek - kezdi Sophia.

- Oké, és mi köze van ennek hozzám és Liamhez?

- Hát hozzád nem olyan sok, de Liamhez annál inkább.

Ismét előjön az az érzés, ám ezúttal talán tényleg hányni fogok. Csendben maradok, lehunyom a szemeimet, amíg az érzés el nem múlik, aztán megköszörülöm a torkomat.

- Szabad megkérdeznem, hogy miért kapcsolódik Liam ehhez? - Felteszem neki a nagy kérdést, tudva mi lesz a válasza.

- Édesem, tényleg részleteznem kell neked? Liam a kis Asher édesapja - mondja határozottan.

A könnyek csöndesen szaladnak le az arcomon. Érzem, hogy felmelegszik az arcom, miközben felforr a vérem, de tartom a nyelvemet.

- Miért teszel ilyen erőszakos támadásokat, hogy tönkre tedd az életemet? - Összeszorítom a fogaimat.

- Én? Nem drágám, aki tönkretenné az életedet, az Liam lenne. Nem lehetsz olyan hülye, hogy nem tudod, hogy még akkor is találkozgatott velem, amikor azt mondta neked, hogy nem. Soha nem hagyta abba velem, és soha nem is fogja... te vagy az, aki az én életemet teszi tönkre - köpködi Sophia.

- Tönkretettem az életedet!? Te ribanc, te vagy az, aki újra felbukkant, amint végre boldogok és jóban voltunk - kiáltom.

- Bailey, nem tárgyalni vagyok itt, hanem megmondani. Vissza kell hátrálnod, mert Liam az és lesz is az apja a fiunknak és ez végleges - bámul rám.

Minden erőmet elveszi, hogy ne mérjek rá egy ütést. Feláll, hogy távozzon, mire én mögé sietek és kiabálni kezdek.

- Ha nem vetted volna észre te hülye lotyó, én is terhes vagyok és ténylegesen tudom, hogy Liam az apa. Liam velem marad. Megígérte nekem, hogy egy család leszünk - kiáltom neki, miközben elsétál tőlem.

- Ez aranyos szívi, mondogasd csak magadnak. Érdemes lenne felzárkóznod Serrával is. Úgy hallom, hogy neki is nagyszerű meglepetése van a számodra - közli velem Sophia, majd kimegy a főbejáraton.

Elmegy, otthagyva engem, elképedten magam elé nézve. Mégis hogy ismerte meg Serrát? Gondolkodom magamban. Amikor eljöttem Londonból, egész jó állapotban voltunk. Néhány alkalommal beszéltem vele, miután eljöttem, de már hónapok óta nem léptem vele kapcsolatba. Kíváncsi vagyok, hogy miről beszélt Sophia.

 - Bailey, kedvesem, minden rendben van? - kérdezi Mrs. Goodwin.

Felvetem neki azt, ami Sophiával történt. Aggódva néz rám. Biztosítom róla, hogy jól vagyok és hogy Sophia talán csak hazudik, hiszen egy ribanc és mindenkivel lefekszik. Amikor befejezem a beszélgetést Mrs. Goodwinnel, egyenesen a szobámba megyek. Készítek magamnak egy szép meleg fürdőt és bemászok. Amikor elterülök és ellazulok, magamhoz veszem a telefonomat, hogy írhassak Liamnek. Már majdnem hajnali 1 óra van, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy most már alszik, de akkor is elküldöm.

Én: volt egy bájos beszélgetésem Sophiával. Van bármi amit elakarsz mondani?

Ennyiben hagyom, biztos vagyok benne, hogy reggel az első dolga lesz válaszolni. Amikor kézbesítetté válik az üzenet, várok és megnyitok egy másik üzenet ablakot.

Én: Ébren vagy? Fel tudsz hívni?

Niall: igen szívi, várj

Niall felhív, én pedig elmondom neki mindazt, ami Sophia és közöttem történt. Szerinte is csak hazudik, bármit megtesz, hogy megkaphassa más emberek tulajdonát. Elmondom a Serra dolgot is, de fogalma sincs róla, hogy miről lehet szó. Azt mondja, hogy Liam egyáltalán nem említette Serrát. Emlékszik rá, hogy ki ő, de tényleg ötlete sincs, hogy miről beszélhetett Sophia.

- Gondolom majd meglátom, hogy Liam mit mond minderről - mondom neki.

- Oké szívi, majd mondd el, hogy mit válaszol. Holnap beszélünk, jó?

Niallel jó éjszakát mondunk egymásnak, én pedig leszállok a telefonról. Befejezem a fürdőmet és kimegyek, felveszem a meleg pizsamámat. Elmegyek az ágyamba, bekapcsolom a tévét, s az Expedition Unknown-en  hagyom, majd megnyitok egy utolsó üzenet ablakocskát.

Én: Serra, beszélnünk kell néhány dologról.