49. fejezet | Epilógus

JÚNIUS 25

Végre kiengedték Hadleigh-t  kórházból. Bár még mindig nagyon kicsi, mindössze csak 1,8 kg, de elég erős ahhoz, hogy hazajöhessen. Anya fog eljönni velem, hogy elhozzuk, én pedig alig bírom kivárni, hogy otthon lehessen a hercegnőm. Liamnek maradt még egy hónapja a turnézásból, szóval most ő a srácokkal Japánban van. Lance beleegyezett, hogy szünetet tartsanak, de először be kell fejezniük ezt a turnét.

*** ***

JELEN, AUGUSZTUS 10

- Készen állsz, hogy lásd az apukádat? - kérdezem Haddie-t.

Liam ma visszajön Svájcba. Néhány napja már visszaérkeztek a turnéból, de most eljön ide, hogy segítsen elvinni a többi holmimat. Igen, úgy döntöttem, hogy visszamegyek vele Londonba. Gyakorlatilag hamar megkaptam a  diplomámat, könnyed tesztelések által.

Mostanra már minden bepakoltam, az autóm tele van dobozokkal, csak meg kell várnom, hogy Liam ideérjen és segítsen berakni a többi cuccot, aztán ráakassza a kocsimat a horogra.

Haddievel az épület előtt üldögélünk a szép nyári napsütésben, amikor hirtelen egy ezüst autó megáll a ponyvatető alatt. Magamhoz veszem Haddie-t, ám amikor meglátom, hogy ki az, zavartan lepadlózok.

- Niall? Mit csinálsz, itt? Azt hittem, hogy visszamentél Londonba.

- Na igen, erről szólva, előbb elakartam köszönni tőled, mert én nem megyek vissza Londonba.

- Tessék?

- Igen, egy időre hazamegyek Írországba. Greg meg fog házasodni, anyának műtétje lesz és apa azt mondta, hogy a nénikém nincs túl jól, úgyhogy egy darabig ott leszek - közli.

- Nagyon sajnálom a nénikédet, Gregnek ad át gratulálásomat, és remélem, hogy anyud is felépül - mondom neki.

- Rendben, csak elakartam köszönni és látni téged, mielőtt elmegyek.

- Mikor mész el? - kérdezem, csomóval a gyomromban.

- Egy óra múlva indulok - mondja a távolba nézve.

Forró könnyeket érzek meg a szememben, amik végig folynak az arcomon, amikor ezt kimondja. Persze, hiszen szeretem Niall-t, mindig is fogom.

- Ó, oké. Megígéred, hogy kapcsolatban maradunk? - A hangom megremeg.

- Persze, kedvesem. - Szavai közben szorosan megölel.

Szorosan hozzásimulok, magamba szívva minden illatot róla, amennyit tudok. Van egy baljós érzésem, hogy egy ideig nem fogom őt látni. Niall megfogja néhány perce Haddie-t, és beszél hozzá, elmondja neki, hogy milyen csodálatos anyukája van, hogy nagyon szeret engem és nagyon hiányozni fogok neki. Nem tehetek róla, de teljes sírógörcs jön rám a köztük lévő kölcsönhatástól. Végül egy hatalmas ölelést és puszit ad Haddie-nek, aztán visszaadja nekem. Utoljára megölel engem és megcsókolja a homlokomat, mielőtt visszaül a bérelt autóba és elindul a repülőtér felé.

- Ó, Haddie, nézd ki parkol itt le - mondom felemelve őt, nemsokkal később.

Liam egy nagy teherautóval áll meg az épület előtt. Miután leparkol kiugrik,  és megöleli Haddie-t, aztán összepuszilgatja mindenhol a kis arcán, kuncogásra késztetve őt. Anya vigyáz rá, amíg én és Liam befejezzük a dolgaim bepakolását a teherautóba. Miután mindennel elkészülünk, bemegyek a hotelbe, megkeresni Summer-t.

- Hé, Summy, itt vagy? - kopogok be az ajtón.

- Igen, öltöztetem a babáimat- mondja.

Belépek a szobájába és leülök a padlóra, hogy pár percig játszhassak vele. Körülbelül tíz perc elteltével szólok neki, hogy itt az ideje, hogy menjek.

- Summer, most már mennem kell. Ígérd meg, hogy jó kislány leszel anyunak és apunak - mondom neki.

- Megígérem Bailey.

Feláll, hogy megöleljen engem, én pedig megpuszilom a fejét, mielőtt felkelek, hogy megkeressem a szüleimet és elköszönjek tőlük is.

- Őrülten fogsz hiányozni, szívem - mondja nekem anya.

- Kérlek, vigyázz magadra, drágám - teszi hozzá apa.

- Oké, oké, ígérem, és ti is hiányozni fogtok. Megígérem, hogy mindennap hívlak, ha tudlak. Liam nagyon jól fog gondoskodni rólunk. Plusz, tavasszal kezdem el az egyetemet, úgyhogy minden tökéletesen fog működni. - Mondom nekik, búcsúzásul megölelve őket.

- Bails, készen állsz, szívem? - Liam kukucskál ki a tornác sarkáról.

- Igen. Megfognád Haddie-t és becsatolnád őt, kérlek? - kérem tőle.

- Igen, persze. Gyere ide, kis gyönyörű hercegnőm.

Hosszú ideig ölelem mindkettő szülőmet és mindkettejüket megpuszilom, mielőtt kimegyek a teherautóhoz. Beülök és integetek nekik, miközben elhajtunk.

- Jól vagy, édesem? - kérdezi Liam és megragadja a kezemet.

- Igen, boldog vagyok, hogy visszamegyünk Londonba, de közben egy kicsit félek is, mert a szüleim nem lesznek ott. Ennek ellenére készen állok erre az új közös fejezetre az életünkben. - Bevallom neki.

Liam felemeli a kezemet az ajkához, és finoman megcsókolja a csuklómat.

- Szeretlek Bailey... mindig - suttogja.

- Én is szeretlek... örökké - válaszolom, elhalkulva.

*** VÉGE ***