![Payne of the Past - Liam Payne Fanfiction [Hungarian Translation]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-Ch4WOz0fU2c2vPo8S7fQrQ4v6yQGiFioIzNIocpifKofZnQPnsPS2IK3wG3Nz8THlybldu9w_qwTQx1pRGir0kFqt0XwCPJL3QC-hnQI625bUEFM-95-lHHKpWAmn8VtnRkf-rPMKYY6/s880/d1d898f1-crop-680x200.jpg)
Két óra körül ébredek fel hajnalban. Anya, apa, Liam és Annie mind a szobámban vannak. Anyuék a kanapén alszanak, Annie ki van ütve a széken, Liam pedig mellettem szendereg az ágyban.
- Szia bébi - suttogom, egy lökéssel felébresztve.
- Hmm, hé, itt az én csajom - mosolyog.
- Te sírtál? - kérdezem aggódva.
- Umm... beszéljünk erről később, most csak a pihenésre van szükséged szívem.
Az az érzésem, hogy valami nincs rendben, de Liamnek igaza van, szükségem van a pihenésre, hogy holnap felmehessek a koraszülött osztályra és meglátogathassam a gyönyörű babáimat.
*** ***
11:00 ÓRA
- Szia napsugaram - mondja anya, amikor felébredek.
- Szia anyu, hol van Liam? - kérdezem.
- Lement a földszintre, hogy vegyen egy kávét a Starbuck-ban.
- Hogy vannak a kicsik? Hogy van Hadleigh és Holden?
- Nem tudjuk biztosan, még most sem engednek be minket oda. Az orvos ma délelőtt meg fog téged látogatni és aztán felkísér az emeletre - mondja anyu.
Liam eközben visszajön a szobába, magával hozva egy karamellás Macchiato Frappét, nekem. Megölel és megcsókolja a fejemet, mielőtt átadja nekem a kávémat.
- Hogy érzed magad? - kérdezi.
- Tele vagyok fájdalommal - mondom neki, ülő helyzetbe küszködve magamat.
- Kopp, kopp - mondja Dr. Brown, mielőtt bejön a szobába.
- Üdv - motyogom.
- Hogy vagyunk ma?
- Nagyon fájdalmasan - mondom neki.
- Ó igen, ez várható egy császármetszést követően - mondja dr. Brown.
Bejön és elkezd és elkezd megvizsgálni. Először a metszés helyénél nézeget, majd elkezdi nyomogatni a gyomromat. Hadd jegyezzem meg, hogy milyen csodálatos... Épp, hogy nem! Ezután ellenőrzi az életjeleimet.
- Nos, a vérnyomás kissé megemelkedett, de feltételezem, hogy néhány nap múlva visszaáll a normális állapotba.
Miután megbökdös és ösztökél rajtam még egy kicsit, kisegít az ágyból és bekísér a fürdőszobába. Leültet a WC ülőkére és kéri, hogy vegyek mély lélegzetet. Amikor megcsinálom, kiveszi a katétert, ami a legrosszabb fájdalom, amit valaha éreztem. Ezután megtisztít engem és új ruhát ad rám, mielőtt egy kerekes székbe ültet, hogy felmenjünk az emeletre. A 402-es szobába vezet, ahol óriási gépeket látok meg, amik a kisfiamba vezetnek.
A látványtól rögtön sírnom kell. Holdennek van egy ventilátorra, mindenféle monitorral és intavénával. Hadleigh másrészről viszont a saját inkubátorában van a szobában, csak egy kis oxigén maszk és egy adagolócső van az orrában. Van egy szívellenőrző monitorja és pulzus oxidméterje, de úgy tűnik, hogy sokkal jobb állapotban van, mint a testvére.
Liam jelenleg a koraszülött osztály orvosát várjuk, hogy bejöjjön.
- Üdv - szólal meg egy kis idősebb hölgy, amikor belép a szobába.
- Üdv - Liammel közösen köszönünk.
- A nevem dr. Booth és én vagyon a NiCu orvos, akinek a feladata, hogy gondoskodjon Hadleighról és Holdenről - mondja.
Ránézek, miközben a szemeim megtelnek vízzel.
- Hogy... hogy vannak? - suttogom.
- Nos, amint láthatja, Holdennek van néhány problémája, ami azonnal elkezdődött, amikor megszületett. Nagyon világossá szeretném tenni, nem az ön hibája és nem tett semmi rosszat. Amikor kiszedték Holden-t, nehéz légzése volt. Újra kellett éleszteni a műtőben, aztán fel lett hozva ide. Próbált saját maga lélegezni, de nehézségei voltak, úgyhogy úgy döntöttem, hogy az a legjobb neki ha lélegeztetőre kapcsoljuk, amíg a tüdeje nem képes magától dolgozni. Van még néhány tesztünk vele, mert a hőmérséklete kissé fel volt emelkedve, ezért megakarunk győződni róla, hogy nem betegszik meg - közli velünk dr. Booth.
- Rendben, és mi van Hadleighdal? - kérdezem.
- Ó, Hadleigh csodálatos, nagyszerűen lélegzik a kis oxigénpalackkal, aminek ellátásában részesítettük, ezért valószínűleg néhány nap múlva le lesz róla véve. A testi adottságai mind remekül vannak kialakulva, nem csak egy apró földimogyoró volt. Rendkívül jól áll ez téren, 29 hetes létére.
- Nagyszerű - mondom, egy kissé megkönnyebbülve.
Miután Dr. Booth ellenőrzi az ikreket, Liammel egy időre egyedül maradhatunk velük. A Holden gépe melletti széken ülök, s csak nézem a gyönyörű kis hercegemet. Vetek egy pillantást Liamre, aki Hadleigh inkubátora melletti kis kanapén üldögél. A nővér kivette őt, hogy Liam megfoghassa egy kicsit. Amíg Liam átkarolja a kis hercegnőnket, kitöltöm a születési anyakönyveket.
Hadleigh Elisabeth Paige Payne
2017. május 11.
1kg 21 g, 38 cm
15:12
Holden Phillip James Payne
2017. május 11.
680 g, 34.31 cm
15:16
*** ***
Négy napot töltök a kórházban, mielőtt hazamennék. Az ikreknek ellenben a koraszülött osztályon kell maradniuk, amíg elég erősek lesznek ahhoz, hogy hazatérjenek. Hadleighnek volt néhány tesztje tegnap és kiderül, hogy van egy kis szívzöreje, de dr. Booth az mondja, hogy idővel kinőheti még, ahogy idősödik de egyelőre figyelni fogja. Az doktornő azt is mondta, hogy körülbelül négy órán keresztül nagyon jól el van oxigénpalack nélkül, de elkezdett néhány nehézségi jelet mutatni, úgyhogy visszaadják rá.
Holden egy másik történet. Még mindig a lélegeztetőn van, egy röntgensugárzásból rájöttünk, hogy tüdőgyulladása van, amit valószínűleg a tüdőben lévő felesleges magzatvíz okozott. Továbbra is rengetegszer láza van, ezért nagyon gondosan figyelik. A jobb májában fertőzés is van, ezért egy kisebb helyiségbe került, hogy karanténban legyen, amíg jobban nem lesz. Dr. Booth igen erős antibiotikummal kezeli, ami remélhetőleg egyszerre viseli gondját a tüdőgyulladásának és a fertőzésének.
Ma újra elkezdek iskolába járni. Nem mehetek fel, hogy meglátogassam a babákat, amíg nem végzem el az iskolát. Egyébként kaptam egy nagy mellszivattyú táskát, úgyhogy tudok pumpálni amíg a suliban vagyok, aztán elviszem a kórházba. A kórházi ápolónők négy óránként mindig tesznek tejet a csecsemők táplálékához, hogy azok megkaphassák a szükséges tápanyagokat. Elég szar fájdalommal jár, de ez jó az angyalaim számára, úgyhogy meg kell tennem.
- Helló Bailey, nagyon örülök, hogy látlak. Remélem jól alakulnak a dolgok - mondja Johnston.
- Igen, sokkal jobban érzem magam - mondom, átadva neki az elmúlt hetek házi feladatát.
Elfelejtettem mondani, hogy Harry, Lou, Zayn és Niall visszarepült egy időre Londonba, így közelebb lehetnek, ha bármi történik, és Liamnek szüksége lenne rájuk. Úgy döntöttek, hogy egyelőre csak Európában fognak turnézgatni, nem pedig a világ minden táján.
KÉSŐBB AZNAP
Épp az ötödik órámon voltam, amikor is a telefonom csörögni kezd. Megnézem, hogy ki hív és meglátom, hogy a kórház az.
- Helló - szólalok meg.
- Bailey? Tressa vagyok, dr. Brow asszisztense. Általában nem erről a számról szoktam telefonálni, de kérték tőlem, hogy azonnal lépjek kapcsolatban veled - mondja.
- Oké, mi folyik itt? - A szívem elkezd versenyt futni.
- Holden-t sürgősségi műtétre vitték, a lehető legrövidebb időn belül ide kell jönnöd - mondja Tressa.
Kinyomom a telefont és gyorsan felhívom Liam számát.
- Hé, édesem, mizu? - szól bele.
- Találkozzunk a kórházban. Visszavitték Holden-t a műtőbe - mondom zokogva.
- Ó, baszki, oké, nyugodj meg édesem! Ott találkozunk, nyugodj meg és siess az autódhoz, rendben bébi? Szeretlek Bailey, rendben lesz - mondja Liam újra és újra.
A legközelebbi kijárathoz megyek és sietek, amilyen gyorsan csak tudok, az autómhoz. A hátsó ülésre dobom a cuccomat és sebességre nyomok a kórház felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése