48. fejezet | Nyári időszak

A vacsora kezd idegesíteni és bosszantani. Az emberek körülöttünk állnak hatalmas mosollyal az arcukon beszélgetnek, miközben én itt ülök egy millió darabban a szívemmel, és mintha el sem temettünk volna egy babát.

- Hé szívem, hozhatok neked valamit? - Apa jön oda hozzám.

- Nem, jól vagyok. - Hazudok.

Apa elsétál, hogy csatlakozzon anyához, aki Karennel beszél, miközben Summer felém ugrál.

- Hé csöppség, mizu? - kérdezem.

- Semmi, unatkozom - mormolja.

- Igen, én is. Miért nem kéred meg anyát, hogy kísérjen ki odakintre, játszani? - kérdezem tőle.

- Anyu azt mondta, hogy hagyjam békén őt, amíg a vendégekkel beszélget.

- Tudod mit, menj el a pulóveredért. Majd én kiviszlek.

Nagyon bosszankodom az idebent lévő emberek miatt, úgyhogy kimegyek Summerrel a játszótérre. Kiválasztok egy hintát, amibe beülök, míg Summer a csúszdán játszik.

- Mi folyik itt kint, hölgyek?

- Niall! - Summer felkiált, majd odafut hozzá.

- Szia! Wow, nehezebb lettél - mondja, mintha nem tudná felemelni.

- Nem vagyok olyan nehéz - nevet.

Summer és Niall rövid beszélgetést folytatnak, mielőtt a lány elindulna, hogy újra játszhasson. Niall odajön hozzám és leül az enyém melletti hintába. Egy ideig mindketten csendben vagyunk, mielőtt megtöri a csendet.

- Szóval... hogy érzed magad? - kérdezi.

- Hogy őszinte legyek, érzéketlenül. Mindenki azt kérdezgeti, hogy hogy vagyok, én pedig nem tudom, hogy mit válaszoljak erre a kérdésre. Remekül kéne lennem, miután elvesztettem a fiamat? Az egyetlen dolog, amit érzek, dermedtség, zavartság, harag és szomorúság. Csak visszaakarom kapni a kisbabámat - mondom.

- Sajnálom Bailey, tudom, hogy nem hozhatom őt vissza, de Hadleigh még mindig itt van. Erősnek kell lenned miatta és Liam miatt - mondja Niall.

- Tudom, hogy annak kell lennem. Csak nagyon nehéz lesz, ha Liam elmegy a turnéra.

- Na igen, ha már erről van szó... beszélni akarunk a menedzserünkkel, mert szabadságot akarunk kivenni. Liamnek és neked tényleg együtt kéne lennetek, hogy feldolgozzátok a dolgokat és felneveljétek a gyönyörű kislányotokat. Tulajdonképpen mindannyian kitudnánk használni a szabadságot.

Óráknak tűnik, amíg tovább beszélgetünk, arról, hogy miket csinálnak a srácok, az életről, és, hogy miket tudnánk tenni a szabadidőnkkel, turné nélkül. Liam és én együtt lehetnénk éjjel és nappal, talán még össze is házasodhatnánk. Ahogy a nap kezd lemenni, szólok Summernek, hogy jöjjön, mert visszamegyünk. Niallel együtt visszatérünk, s azt látjuk, hogy a legtöbb ember már elment, főleg csak a fiúk családja, a szüleim és néhány családi barát maradt. Meglátom Liamet a szoba túloldalán, az anyjával üldögélve. Szólok Summernek, hogy keresse meg anyát, miközben Niall a másik irányba megy el, Harryhez, beszélgetni.

- Szia szívem, hol voltál? - Ölel meg Liam.

- Elvittem Summer-t a játszótérre, és egy kicsit beszéltem Niallel.

- Na és miről beszéltetek,

- Azt mondta, hogy némi szabadságot akartok kérni.

- Igen, beszélni fogunk Lance-vel aznap reggel, mielőtt visszaindulunk, szükséged van rám, Hadleighnek szüksége van rám, így a legjobb.

Nem mondok neki semmit, csak szorosan megölelem. Befejezzük az ebédlő takarítását, aztán a szobánkba megyünk az éjszakára. Holnapután vissza kell indulnunk haza.