31. fejezet | Mély lélegzet

- Helló drága... Zayn vagyok - mondja előrenyújtva a kezét, hogy megrázzam.
Megfogom és kezet rázok vele. Magához húz és megpuszilja az arcomat.
- Ó, um köszi - áll el a lélegzetem.
- Sajnálom, de mennem kell - mondja Anne-nek és nekem.
Annie követi őt az ajtóhoz. Nézem, ahogy mélyen megcsókolják egymást és karolják egymást, mielőtt adnak egy utolsó búcsú ölelést egymásnak.
- Szóval... mit gondolsz? - kérdezi izgatottan Annie.
Megfogom a kezeit és a legszilárdabb pillantást felvéve belenézek a szemeibe.
- Ő... Tökéletes! - kiáltom, ráugorva.
- Khmm, tudom jól... Ugye, hogy gyönyörű?
- Na jó, tudnom kell a részleteket... Hol találtál rá?
Anakova belemegy egy hosszú és részletes történetbe arról, hogy hogyan futott Zaynben a Whollys belvárosi kávézóban. Tulajdonképpen turnén van itt, ő lesz ma este az előzenekarja egy hatalmas bandának az arénában. Amikor Annie végez a történetével, megkérdezem, hogy melyik bandának a nyitó fellépője Zayn. Hezitál, aztán megpróbálja terelni a témát.
- Anakova Marie, mondd el, lehet, hogy elakarok menni megnézni a showt... Miért vagy ilyen furcsa? - kérdezem tőle.
- Umm... Zay... Zayn a nyitó fellépője a One... - Nem fejezi be a mondatát.

Érzem, hogy a szín eltűnik az arcomból, miközben a gyomrom kiesik. Nem kell befejeznie, amit mond, mert már tudom, hogy ki az... One Direction.
- Um, bocsi Annie, le kell feküdnöm - mondom neki.
- Oké, értem... Sajnálom, Bails - mondja.
Búcsúzásul megölelem, mielőtt a lift felé megyek.
- Whoa, édesem, jól érzed magad? - kérdezi Ellie.
- Hmm, ó igen, jól vagyok - mondom, miközben elmegyek a recepciónál.
Bemegyek a liftbe és megnyomom a gombot a 8. emelethez. Érzem, hogy az arcom hideggé válik az izzadsággal, miközben a vas csőre támaszkodom. A lift ajtói kinyílnak, kilépek és elmegyek a szobámba. Megbizonyosodom róla, hogy az ajtó zárva van és szorosan becsukom, mielőtt a fürdőszobába megyek hányni.
- Nem, nem, nem, ez most nem történhet meg - sziszegem magamnak.
Némi hideg vizet locsolok az arcomra, majd lefekszem egy nagyon szükségszerű szunyókáláshoz.

4 ÓRÁVAL KÉSŐBB: 19:00

Arra ébredek fel, hogy a telefonom a fülemnél zúg. Ismét Annie az, már a tizedik alkalommal ír nekem.
- A francba - fújtatok.
Úgy volt, hogy Annievel és Zaynnel vacsorázok ma este. Küldök neki egy gyors üzenet, hogy bocsánatot kérjek.

Én: nagyon sajnálom, most keltem fel drágám
AJ: mmm hmmm, hát mi már lent vagyunk a hallban, úgyhogy siess
Én: Oké

Gyorsan átöltözök egy fekete leggings nadrágba és egy vörös pulóverbe, majd a hajamat rendezetlen lófarokba kötöm, mielőtt felveszem a Vans cipőimet. A lifthez sietek és megnyomom a csillaggombot a fő előcsarnokhoz. Elkezdek sietni kifelé és keményen beleütközöm egy szilárd testbe.
- Nagyon sajnálom szívi - hallom, ahogy egy férfi mondja.
- Nem, nem, az én hibám vo... - holtan állok meg a helyemen.
Felnézek a leggyönyörűbb csokoládészínű szemekbe. Egyszerre úgy érzem, hogy nem tudok lélegezni. Állok és meglepetten bámulok az előttem álló emberre.
- Bailey? - kérdi. - Helló, Bailey!? Jól vagy?
Még mindig lefagyva állok a helyszínen. Végül aztán abbahagyom, amikor a férfiú előkapja az ujjait és könnyedén megráz engem.
- Oh, umm... Bocsi, igen, jól vagyok. Csak egy kicsit megdöbbentett, hogy beléd futok, Liam.