4. fejezet | Felemelkedés

Másnap reggel szokás szerint ébredek fel. Zuhanyzom, és elkészülök az iskolára. Reggelire találkozni fogok Liammel a Stavi's-nél, az ötödik sugárútnál. Lemegyek, hogy szóljak anyunak mielőtt elmegyek.

- Miért nem reggelizel ma? - kérdezi.

- Találkozni fogok Liammel a Stavi's-nél, anyu - mondom neki.

- Ó, oké, vigyázz magadra abban a terepjáróban, kisasszony.

- Igenis anya, mindig.

- Szeretlek Bails.

- Én is szeretlek - kiáltom, és becsukom az ajtót magam mögött.

Elvezetek a Stavi's-ig és leparkolok mögötte. Természetesen elkezd ömleni az eső, amint megérkezem. Úgy döntök, hogy várok néhány percet, hátha a villámlás enyhül, de nem. Hátrafordulok a hátsó üléshez és megpróbálom megtalálni az esernyőmet, amikor is a telefonom megcsörren.

Liam: Hol vagy szívem?

Én: A parkolóban, mindjárt ott vagyok

Megtalálom az esernyőmet, kimászom a terepjáróból és átsétálok a parkolón az ajtók felé menve. Bemegyek és körülnézek, majd meglátom az én jóképű pasimat a hátsó saroknál ülni, az ablakoknál.

- Hé bébi, bocsi, az esernyőmet kerestem - mondom megcsókolva őt.

- Nedves lettél? - kérdi.

- Igen eláztam - mondom fülledt hangon.

- Mmmm, perverz - nevet.

- Üdv a Stavi's-ben, hozhatok nektek valamit inni? - kérdezi Jess, a pincérnő.

- Uhm, én egy eszpresszót kérnék, három lövéssel - rendel Liam.

- Szerintem én egy jeges mogyorós kávét, dupla eszpresszóval.

- Oké, adok egy percet, hogy átnézzétek a menüt és hozom az italaitokat - mondja Jess.

Liammel arról beszélgetünk, hogy mit fogunk csinálni, amikor a Sing Off házba költözik, mert onnan már nem tud majd kiszökni és a házamhoz jönni többé és én sem fogok tudni besurranni oda.

- Szóval minden műsornál ott leszel, ugye?

- Persze, Serra, Autumn, Kal és Will is mind ott lesznek - mondom neki.

A pincérnő visszajön, mi pedig mindketten palacsintát rendelünk. Miután elkészülünk, Liam kifizeti az ételeinket, távozunk a saját autóinkkal, aztán újra találkozunk az iskolában. Amikor leparkolok, egy csomó embert veszek észre Liam körül. Elsétálok oda, ahol Serra és Kal állnak.

- Mi folyik itt? - kérdezem.

- Úgy tűnik, hogy Liam a suli híressége - mondja Kal.

- Hát persze, hogy ő - rázom meg a fejem.

Átsétálok a tömegen és arrébb lököm őket, hogy eljussak Liam-ig. Ekkor meglátom Grace-t rajta csüngeni. Mindig is szerette Liamet és sokszor megpróbált minket szétválasztani, ami persze nem ment neki.

- Elnézést, de szállj le a barátomról! - mondom felforrva.

- Ó, sajnálom, ő a pasid? - kérdi ostobán.

- Igen az, most pedig mozogj te ribi!

- Hé, hé, hé, most nincs semmi. Grace, csak menj. Kicsim le kéne hűtened magadat, ők csak autogramot és szelfiket akarnak, mivel híressé váltam.

- Na ja, tudod jól Liam, hogy mit csinált velünk - kiabálok vele.

- Bailey nyugodj már le baszki, tudom, hogy mit tett - kiált rám.

- Mindegy Liam - mondom és elviharzok.

Nem tudom elhinni, hogy csak úgy hagyja, hogy ilyen módon rajta lógjon és ne gondoljon az érzéseimre. Tudja, hogy gyűlölöm őt és soha nem fogok megbocsátani neki, az a csaj csak egy bajkeverő. Liamet a nap hátralevő részében figyelmen kívül hagyom. Nem tudom biztosan, hogy miért is vagyok dühös rá, elvégre ez Grace, akit utálok. Hogy fogok ezzel majd mind megbirkózni, amikor híressé válik? A lányok egész végig rajta fognak lógni.

- Ennek nem kéne bajnak lenni, hiszen Liam szeret engem... igaz? - kérdezem magamtól.

Amikor az iskolának vége, hazamegyek és azonnal felmegyek a szobámba. Azon gondolkodom, hogy előveszem a rejtett dobozomat az ágyam alól, és saját magam vagdosására használjam az éles borotvapengét. Hosszú ideje nem vagdostam már magam, de a mai nap után, késztetésem van rá. Előkapom a dobozt, bámulom a tartalmát, amitől végül meggondolom magam. Átmegyek anya szobájába és előveszek néhányat a xanaxából, majd lefekszem. Liam ráz fel, hogy ébren legyek, aki dühösnek és talán szomorúnak tűnik, bár nem tudom.

- Bails mi ez a szar!? - ordít rám.

Ránézek a kezére és látom, hogy a dobozomat tartja, amit elfelejtettem elrejteni.

- A francba - mondom egy levegővétellel.

- Megint csinálod? - kérdezi fájdalmasan.

- Nem, nem csinálom - Alig bírok már ébren maradni.

- Bailey, jól vagy?

- Igen Liam, bevettem néhány xanexet, és csak fáradt vagyok, ez minden - Felelem álmosan.

Hallom, hogy Liam légzés közben szitkozódik, miközben visszafektet a párnámra és lefed a takaróval. Hallom a dobozomat csörömpölni, majd azután Liam bemászik az ágyba mellém. A takarót ráhúzza testünkre, s szorosan körém fonja karjait. Így alszunk a délután többi részében.