7. fejezet | Te teszel erőssé

Már két és fél hete vagyok ezen a helyen. Rengeteget írtam, miközben be voltam zárva a szobámba. Liam nem tartotta be igazán jól az ígéretét, mert összesen háromszor jött be meglátogatni engem egész idő alatt. Megértem, hogy nincs ideje az élő adások és minden miatt. Anya minden másnap eljön, hogy rám nézzen és odaadja a házi feladataimat. Ma pedig Dr. Pattonal fogok találkozni.

- Szervusz Bailey, hogy érzed magad? - kérdezi.

- Szarul, nem csinálok semmit, de hánynom kell, aztán egyik percben megfagyok, a következőben meg a fenekem is leizzad.

- Ez normális a leszokásnál, ha szeretnéd, adhatok neked néhány gyógyszert a tünetek kezelésére.

- Kérem, nyomorultul érzem magam - mondom könnyekkel a szememben.

A találkozó jól ment, remélhetőleg hamarosan kijuthatok innen, unalmas itt és a legtöbb ember a végletekig felidegesít. Utálom, hogy naponta kétszer csoport találkozóm van, ahol az érzéseimről kell beszélnem. Mert hát azokat az embereket érdekli is, igaz? Visszamegyek a szobámba, nem akarva semmivel és senkivel sem foglalkozni ma. Amikor besétálok egy jóképű fiatalembert látok meg az ágyamban feküdve.

- Liam! - kiáltom odafutva hozzá.

Rászorítom ajkaimat az övére, így nincs esélye semmit sem mondani, szorosan megölelgetem és sírni kezdek a mellkasába.

- Bails, mi a baj? Miért sírsz? - kérdezi, kezébe véve arcomat.

- Nem tudom, csak olyan boldog vagyok, hogy látlak. Annyira hiányoztál nekem - mondom neki.

- Aww, drágám, te is hiányoztál - mondja, megcsókolva a homlokomat.

Ülünk és beszélgetünk, ami örökkévalóságnak tűnik. Elmondja, hogy ő és a srácok saját dalokat írnak és, hogy három hetük maradt a Sing Off fináléig. Tudom, hogy nyerni fognak, csodálatosak egyenként, és még jobbak bandaként.

- Szóval, hogy megy a dalírás? - kérdezem.

- Nagyszerűen. Igazából írtam egy dalt, amelyet te inspiráltál... még kell rajta kicsit dolgozni, de szuper lesz - meséli el Liam.

- Meg... meghallgathatom? - kérdezem félénken.

- Uhmm, igen.

Liam kimegy a kocsijához, hogy behozza a gitárját, majd sietősen visszajön a szobámba. Az ágyam szélére ül és elkezdi pengetni a húrokat, miközben énekelni kezd...

You tell me that you're sad and lost your way

You tell me that your tears are here to stay

But I know you're only hiding

And I just wanna see you

You tell me that you're hurt and you're in pain

And I can see your head is held in shame,

But I just wanna see you smile again

See you smile again

But don't burn out

Even if you scream and shout

It'll come back to you

Oh I will carry you over

Fire and water for your love

And I will hold you closer

Hope your heart is strong enough

When the night is coming down on you

We will find a way through the dark

Egy tömeg alakul ki kint a szobámnál, és amikor Liam befejezi az éneklést, megtapsolják.

- Gyönyörű, van már címe?

- Még nem fejeztem be, de igen. Through The Dark, a neve - Árulja el.

Elküldöm a tömeget, hogy egyedül lehessek egy kis ideig Liammel. Valójában én is írogattam, és előrukkoltam egy verssel, amit Stong-nak neveztem el. Aközben írtam, hogy Liamre gondoltam. Érdekes, hogy hogyan vagyunk képesek dolgokat írni, miközben egymásra gondolunk, olyan ez, mintha menetstabilizálónk lenne vagy valami hasonló.

- Írtam egy verset múlt héten, amikor nem jöttél el meglátogatni - vigyorgok rá.

- Mondtam, hogy sajnálom, próbáim voltak és anyámnak orvoshoz kellett mennie - mondja Liam védekezően.

- Nyugi, csak ugrattalak. De tényleg írtam egy verset, akarod hallani? - kérdezem.

- Persze, tudod, hogy mindig szerettem hallgatni az írásaidat.

Előkeresem az asztalomból a piros jegyzetfüzetemet, amelybe írtam, amikor pedig megtalálom kinyitom az oldalra, ahova a verset írtam.

My hands, your hands

Tied up like two ships

Drifting, weightless

Waves try to break it

I'd do anything to save it

Why is it so hard to say it?

My heart, your heart

Sit tight like book ends

Pages between us

Written with no end

So many words we're not saying

Don't wanna wait 'til it's gone

You make me strong

I'm sorry if I say, "I need you"

But I don't care,

I'm not scared of love

'Cause when I'm not with you I'm weaker

Is that so wrong?

Is it so wrong

That you make me strong?

Think of how much

Love that's been wasted

People always

Trying to escape it

Move on to stop their heart breaking

But there's nothing I'm running from

You make me strong.

So, baby, hold on to my heart, oh, oh

Need you to keep me from falling apart

I'll always hold on

'Cause you make me strong

I'm sorry if I say, "I need you"

But I don't care,

I'm not scared of love

'Cause when I'm not with you I'm weaker

Is that so wrong?

Is it so wrong

That you make me strong

Felnézek Liam-re, akinek sokk és csodálat van az arcán.

- Mi az? - kérdezem. - Rossz volt?

- Nem, egyáltalán nem. Tetszik... remek dal lehetne belőle, ha megtalálod a megfelelő dallamot hozzá - mondja.

Mielőtt rájönnénk, a két órás látogatásunk a vége felé tart. Liamnek mennie kell, valamint vissza a házba is, és gyakorolnia kell a mai élő show-ra.

- A látogatási időnek vége - Egy felügyelő jön be a szobámba.

- Oké - mondjuk Liammel egyszerre.

- Szeretlek Bailey - mondja Liam, megcsókolva az ajkamat.

- Én is szeretlek Liam - mondom, belenézve csokoládé barna szemébe.

*** ***

EGY HÉTTEL KÉSŐBB

Ma egy újabb találkozóm van Dr. Pattonnal. Nem érzek semmi változást, valójában olyan, mintha még inkább világtól elvonultabb lennék mióta idejöttem. Súlyos depresszióba estem. Bajba kerültem, mert amikor egy felügyelő bejött, hogy ellenőrizzen, elaludva talált az íróasztalomnál, ezért neki kellett az ágyba segítenie. Amikor a matracon forgolódtam, a köntösöm felkapódott és észrevette a mély vágásokat a combomon. Nekem nem mondott semmit, de jelentette Dr. Pattonnak, ami most feldúlt rám.

- Amiért megvágtad magad, nem lehet többet nálad toll vagy ceruza. A kihúzók és zsírkréták rendben vannak, a spirál noteszok nem, de tudunk adni neked fűzött jegyzetfüzeteket, amelyek helyettesíthetik ezeket. Tűrhetetlen viselkedés megvágni magadat, miközben itt vagy egy gyógyulási központban vagy akárhol máshol - mondja Dr. Patton.

- Sajnálom, többször nem fog megtörténni.

- A fenébe is, persze, hogy nem fog, két napig nem fogadhatsz látogatót és egy hétig köteles vagy a fürdőszobákat tisztítani, úgyhogy készülhetsz súrolni.

- Még valami más?

- Igen, további három hétig itt maradsz, mert több kezelésre van szükséged, mint az eltervezve volt.

- Mi!? Nem! Nem maradok itt a kelleténél tovább. Mi van Liammel? - sírok.

- Nem tudom mit mondhatnék Miss Fitzgerald, már értesítettük az anyukádat, és beleegyezett abba, hogy tovább itt tartsunk.. Talán legközelebb kétszer meggondolod, mielőtt szétvagdosod a lábadat. A kulcs, hogy erősebb legyél, mint a betegség - mondja Dr. Patton, miközben kitessékel az irodájából.

- Kibaszottul nagyszerű! - Mondom magamba, amint visszaérek a szobámba sírni.