6. fejezet | Elismerve

Néhány órával később felébredek, miközben a fejem Harry vállán pihen. Ő még mindig ébren van tévét nézve, vagyis valójában váltogatja a csatornákat, mint egy elmebeteg. A nyakam elzsibbadt úgyhogy kicsit megmozdulok a nyomás enyhítése miatt.

- Hát szervusz, álmos fej - mosolyog Harry.

- Szia - krákogok, miközben jobbra felülök.

Kis csörömpölést hallok a konyhából és azon tűnődöm, hogy ki csinál ennyi zajt ilyen késő éjszaka, ám aztán meglátom őt. Liam lép be a szobába egy tál pattogatott kukoricát és két dobozos üdítőt tartva.

- Ó, ébren vagy.  - Meglepődöttnek tűnik.

- Nos a durrogtatásnak hála, igen - mondom.

Liam odajön hozzám, hogy leüljön a a kanapéra. Harry feláll és néhány percre elhagyja a szobát, hogy beszélhessünk.

- Hány óra van? - kérdezem.

- 2:30. Bails... mi... miért csináltad ezt magaddal? - kérdezi Liam, lassan.

- Ettől jobban érzem magam - mondom.

- És bevenni anyád tablettáit? Bailey, mi ütött beléd? Próbálod magad megölni? Elhagysz és megölsz engem is? Mert ez fog történni. Ha meghalsz, én is meghalok.

A kezemre nézek, ahogy befeszítem az ujjaimat.

- Sajnálom - suttogom.

- Mit sajnálsz Bailey? Halálra ijesztesz engem és az anyádat, és sajnálod a fájdalmat és a félelmet, ami mindannyiunknak okoztál? Azt hittem, hogy szeretsz engem Bails!? - mondja Liam.

Ülök és hallgatom, miközben néma könnyek esnek le az arcomon. Körülbelül tíz perccel azután, hogy Liam seggbe rúg, Harry visszatér a szobába, Liam és én folytatjuk. Megesküszik nekem, hogy semmi sincs közte és Andie között. Elmondja nekem, hogy ezt végig csinálja minden sráccal a házban. Azt mondja, hogy ő csak pont a múlt héten esett áldozatul. Az új hírekről értesülve viszont, jobb ha vigyáz a csaj, mert egy őrült ribi vagyok és bántani fogom.

- Szóval mikor jön az anyám ide, hogy elvigyen? - kérdezem.

- Uhm, azt mondta, hogy reggel itt lesz érted - Feleli Liam idegesen.

- Oké, remek, de miért így mondod ezt? - kérdezem.

- Mint hogy?

- Liam, mit tudsz?

- Bailey, befog téged rakni egy kórházba, hogy segítséget kapj. Ne haragudj, de szerintem is jó ötlet lenne. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, és a legjobbat akarom neked, szóval áttudnád ezt legalább csak gondolni? - kérdi Liam.

Egy darabig csöndben hallgatom, mielőtt veszem a bátorságot, hogy mondjak valamit.

- Én... uh, egyetértek. Segítségre van szükségem. Én is szeretlek Liam, és nem akarlak elveszíteni a hülyeségem miatt - mondom.

Ezután néhány kérdésemről és az ő véleményükről, szemszögükről beszélgetek Harryvel és Liammel. Ez alkalommal pedig a csodálatos pasim karjaiban alszom el.

*** ***

DÉLELŐTT, 10:00

Anya felvesz engem Harry házánál. Először azt kérdezi, hogy mikor nézheti meg a karjaimat, úgyhogy habozás nélkül megmutatom neki. Az ellenállás semmiképp nem lenne jó, anya így is sír, miközben azt kéri, ne vágjam meg magam többet.

- Bailey, hadd segítsünk. Apu és én annyira szeretünk téged, és Liam is, szeretnénk segíteni neked. - Sír az anyám.

- Anya, már meghoztam a döntésemet, tudom, hogy elakarsz vinni a kórházba. Készségesen menni fogok, egyetértek azzal, hogy segítségre van szükségem. Elmegyek a kezelésre, hogy megkapjam a támogatást ami kell nekem - mondom, úgy hogy a könnyeim folynak lefelé az arcomon.

Anya elvisz Liamet és engem vissza a házunkba. Liam feljön velem a szobámba, míg becsomagolom a bőröndömet. Nem pakolok be farmert vagy rövidnadrágot, úgyhogy csak a jóga nadrágjaimat és a pólóimat rakom be, és a fekete puma pulóveremet, amit az apám hozott nekem Németországból, valamint a kényelmes rózsaszín és lila pizsamámat. Megragadok néhány dolgot a fürdőszobából is. Csak egy hétig leszek ott, de nem maradhatok bárhol a kitömött gorillám, amit Liam adott nekem és a kedvenc Harry Potter takaróm nélkül, ezért felkapom azokat is, mielőtt visszatérnék a földszintre.

11:30 körül érkezünk meg a Mercy Medical Központba. Liam megfogja a kezemet és maga után húzza a bőröndömet, miközben anyámat követjük az ajtókhoz. Elsétálunk a hatalmas mahagóni asztalhoz, ahol egy szép fiatal hölgy üdvözöl minket.

- Helló, a lányomat, Bailey-t, jöttem beregisztrálni a Powell Recovery Központba. - Mondja anyu a lánynak.

- Rendben, foglaljanak helyet, szólok nekik, hogy itt vagy.

Körülbelül tizenöt percig csendben ülünk, már kezd egy másik gondolatom támadni, de tudom, hogy nincs választásom.

- Bailey Fitzgerald - Hív a nővér.

Felkelünk és követjük a hölgyet egy nagy irodába, ahol egy nagyon magas, karcsú idősebb nőnél ülünk le.

- Szervusz, Bailey, ugye? Dr. Patton vagyok, örülök, hogy találkoztunk. - Felém nyújtja a kezét, hogy megrázzam.

Kezet fogom vele. - Átugorhatnánk ezt a részt? - mondom.

- Bails! - Anya és Liam egyszerre kiáltanak rám és böknek meg a vállamnál fogva.

Anya papír után papírt ír alá, míg Liam és én csendben csevegünk.

- Rendben Bailey, itt van az iratgyűjtőd. Ez magába foglalja az összes feladatodat, olvasmányokat és az időbeosztást - mondja Dr. Patton miközben átadja nekem a könyvet.

- Házi feladat és olvasmányok? Meddig fogok itt lenni, csak úgy kérdem.

- A program négy hetes szívem, a végére pedig teljesen más ember leszel.

- Anya! Mi a franc, kifogom így hagyni Liam összes show-ját és az iskolát és lemaradok, nem fogom tudni befejezni a tizedik évfolyamot. Mi a fenét fogok csinálni a sulis munkámmal? - kiabálok.

- Bailey, jól leszel. Beszéltem az iskolával és két naponta elfogják neked küldeni a házijaidat. Majd én mindig leadom neked, szóval megfogod tudni csinálni. Dolgoznod kell magadon és rendbe kell jönnöd - mondja.

- Egyetértek bébi; szükséged van a segítségre. Mindennap eljövök és meglátogatlak majd, plusz biztos vagyok benne, hogy megengedik neked, hogy nézd a tévét, te csak végezd el a dolgaidat. Nem kell aggódnod, megvárlak amíg kész nem leszel - Liam megfogja a kezemet.

Megrázom a fejemet és követem a hölgyet egy szobához, amelyben hatalmas ablak van, káddal és zuhanyzóval ellátott fürdőszobával. Van egy nagy méretű ágy, egy TV és két szekrény. Nagyon szépnek tűnik, hogy őszinte legyek.

- Rendben, most itt az ideje a búcsúzásnak - mondja Dr. Patton.

Anya megölel engem és megpuszilja az arcomat. Szeretlek-et és Bocsánatot-ot mondunk egymásnak, miközben mindketten elkezdünk sírni. Amikor végzünk, kimegy a folyosóra várakozni. Szomorú szemmel nézek Liamre, az ő szemében is könnyek vannak. Nem tudok mit tenni, de zokogásban török ki. Öleljük egymást, ami már örökkévalóságnak tűnik. Megcsókoljuk egymást újra és újra, számtalan öleléssel kísérve.

- Itt leszek, amikor kijöhetsz, Bails. Nagyon szeretlek, kérlek gyógyulj meg - sír Liam.

- Megígérem. Szeretlek Liam - mondom ölelve és nem akarva elengedni őt.

- Én is szeretlek... mindig.

- Örökkön-örökké - mondom, amikor megfordul, hogy követhesse anyát a liftekhez.