10. fejezet | Beismerés

*** ***

Ugh... a fejem lüktet, nem akarom kinyitni a szemem. Elfordulok a fénytől és szétterülök, hogy újra visszaaludhassak.

- Mi a nyavalyás pokol ez? - kiabál egy ismerős hang.

Egy percig még fekszem, mielőtt meghallok még egy hangot mellőlem. A francba! Niall... Baszki Liam itt van. Felülök egyenesbe.

- B... Bailey! - mondja Liam, fájdalommal az arcán.

Leteszem a fejemet és a testem köré tekerem a takarót. Körülnézek a szobában és rájövök, hogy Niallel mindketten meztelenül vagyunk Liam ágyában. A francba, a zuhany után valószínűleg újra szexeltünk, mert határozottan fel voltam öltözve, amikor elaludtam itt.

- Liam, haver... Én... - kezdi Niall.

- Tartsd meg magadnak Niall. Bails, hogy tehetetted ezt? - kiáltja.

- Liam sajnálom.. én -

- Mi voltál? Részeg? Hülye? - Ordibál Liam a kezét felemelve.

Megragad egy csomó dolgot, amint szipogva Niall mellé ülök az ágyban.

- Soha többet nem akarlak látni. Szeretlek Bailey és ezt kapom cserébe? - kiáltja el magát.

Liam kiviharzik a szobából, majd becsapja az ajtót. Halljuk a gumiabroncsok ropogását, miközben elhajt. Az arcomat a kezembe temetve ülök és zokogok.

- Shh.. shh.. ne sírj kedvesem, minden rendben lesz - Niall megölel.

- N.. N...Niall, mindent tönkretettem és még téged is belerántottalak az egésznek a közepébe - sírok.

- Nem, nem, én jól vagyok és te is jól leszel. Én itt vagyok neked, Bailey. Talán nem kellett volna megtennünk, amit múlt éjszaka csináltunk, de megtörtént és már nem tudjuk megváltoztatni.. Sajnálom Bails.

- Ne, nem kell sajnálnod. Élveztem minden percét a tegnap éjjelnek, kivéve a hányást - mondom, azokba a káprázatos kék szemekbe nézve.

Niall felül és magához húz, mígnem el nem alszunk újra mindketten. Az átkozott másnaposság a legrosszabb. Délután 2 órakor ébredek fel újra. Felkelek és felveszem Niall pólóját, majd bemegyek a szobájába, hogy elvegyem egy bokszerét, amit magamra kaphatok. Kimegyek a nappaliba és leülök, ekkor azonban meghallom Niall mozgolódását a másik szobában.

- Baszki - siet ki szitkozódva, a fehér takaróba bugyolálva magát.

- Ó, hál' istennek, azt hittem, hogy elmentél - mondja megkönnyebbülve.

- Nem, csak nem akartalak felébreszteni - mondom, elsétálva mellette a konyhában.

A szemem sarkából figyelem, ahogy Niall bámul engem míg a konyhába megyek. A közepén tartok egy félelmetes sajtos melegszendvics készítésének, amikor pár erős kar fonódik körém. Becsukom a szemem és ráteszem a kezem az övére.

- Tényleg sajnálom, ami Liammel történt, Bails - Mondja a fülembe, Niall.

Megfordulok és a karjaimat a nyakába teszem.

- Elhagyott engem, semmi rosszat nem tettem - mondom, szorosan tartva őt.

- Komolyan gondoltam azt is, amit mondtam. Szeretlek téged, szerettelek téged.. Attól a pillanattól kezdve, hogy megláttalak, tudtam, hogy meg kell kapjalak.

- Aww, Niall.. Nem akarok túl gyorsan haladni, ha nem baj. Nekem is kezdenek érzéseim lenni irántad, de hatalmas lyukat hagyott a szívemben az, hogy elveszítettem Liamet - mondom neki.

Niall azt mondja, hogy várjak egy kis időt és Liam felfog keresni. Nem maradhat örökké dühös. Egyébként is, Liam erősen és szárazan magamra hagyott, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Ő az, aki Andie-vel maradt Kaliforniában, ahelyett, hogy hazajött volna hozzám és a családjához. Egyáltalán nem ismeri azt a fájdalmat, amit ő adott nekem. Nekem csak kell egy kis idő, hogy ezt mind feldolgozzam.

- Niall... talán, haza kéne mennem - mondom.

- Tudom, de szeretnél először valamilyen kávét és kaját? - kérdezi.

Beleegyezem és felöltözök, mint Niall. Hív egy taxit nekünk, és elmegyünk Londonba. Úton vagyunk a Silver Cross Kávézóhoz, amikor hívást kapok. Mrs. Pillsbee szeretné tudni, hogy maradhat-e Summer még egy éjszakára, merthogy ő és Alivia olyan jól szórakoztak tegnap este. Azt felelem, hogy rendben van, majd visszavezetem a figyelmemet az ebédelésünkre. Miután Niallel befejezzük az evést, csak mászkálunk a nap hátralevő részében. Úgy döntünk, hogy megnézzük a Tower tornyot és felmegyünk a London Eye-ra.

- Szent ég, már öt óra van.. Most már tényleg haza kellene mennem - mondom.

- Igen, egyetértek, lüktet a fejem - nyög fel Niall.

Fogunk egy taxit, visszamegyünk Niall házához. Bemegyünk, megragadom a kulcsaimat és a pénztárcámat, majd Niall a kocsimhoz kísér. Beszállok és elbúcsúzom tőle. Amikor elfordítom a kulcsot, megállít és az államnál fogva magához húz, úgy, hogy a szemébe nézzek. A szemeimbe bámul, majd lágyan megcsókol. Mielőtt visszahúzódom tőle és halványan elmosolyodom, beleolvadom a csókjába.

- Viszlát Bails, vezess óvatosan.

- Később találkozunk - mondom, majd kifordulok a forgalmas utcára.