11. fejezet | Sosem leszel egyedül

Érzem, hogy összeszorul a mellkasom, amikor megérkezem a házam felhajtójára. A szemeim elhomályosodnak miközben igyekszenek visszatartani a könnyeket, melyekkel egész nap harcoltam. Liam utál engem, tudom, hogy igen. Már nem lakik az utca túloldalán, szóval már nem tudok csak úgy átmenni hozzá és beszélni vele. Fogalmam sincs róla, hogy hova mehetett, miután kiviharzott a Niallel közös lakásából. Küldtem neki üzeneteket, és néhányszor fel is hívtam őt, de egyikre sem érkezett válasz. Leparkolom a kocsimat és felsétálok a lépcsőn az ajtóhoz, kinyitom és bemegyek. Lassan becsukom az ajtót és egy pillanatig csak állok ott, míg a könnyek szaladni kezdenek az arcomon. A telefonom új üzenetet jelez.

Liam: Megváltoztatom a számomat, nem akarok már semmit sem tőled. Ne hívj és hagyd abba az üzengetést... túl mentél a határon, végeztem... Vége van köztünk.

Én: Liam, kérlek ne, nem akartam, hogy megtörténjen, részeg és hülye voltam, csak úgy megtörtént. Kérlek, sajnálom

Semmi válasz. Felmegyek a szobámba és becsukom az ajtót.

*rezgés*

Liam: Nem érdekel!

És ezzel átdobom a telefonomat a szobán keresztül, összetörve azt. Lecsúszok az ajtónál és megállíthatatlanul zokogni kezdek. Sírok, amíg rá nem kényszerülök, hogy elmenjek a fürdőszobába hevesen hányni. Visszamegyek a szobámba és ledobom a ruháimat, csak a bugyimat és a melltartómat hagyom magamon. Leülök a földre, ám végül az ágyon kötök ki, és megkeresem a kicsi fém dobozomat a komódom alatt. Bekapcsolom a Bluetooth hangszórót az Ipodomon keresztül és felhangosítom az Artic Monkeys-t, amennyire csak tudom.

*rezgés*

Hallom a házi telefont csörögni, de nem veszem figyelembe. Előveszem az új borotvapengét és elkezdek sebhelyeket csinálni a lábamon. Amikor már vörösek lesznek és elkezdek reszketni a fájdalomtól, áttérek a karjaimhoz. Végül, miután egy kicsit megtisztítom őket, elalszok a padlón, rólam és Liamről készült képeket nézegetve.

*** ***

NIALL SZEMSZÖGE

Újra és újra felhívtam őt, de nem válaszolt. Miért? Kérdezem magamtól. Még csak 18:30 van, szóval talán vacsorázik vagy valami. Később újra próbálkozom hívni őt.

Én: Bailey, jól vagy?

Semmi válasz.

Én: Bails? Otthon vagy?

Semmi válasz.

Én: Bailey Fitzgerald, válaszolj ... HELLÓ!

Még mindig semmi válasz.

Úgy döntök, hogy felhívom a házát, talán a kocsiban hagyta a mobilját vagy ilyesmi. Tárcsázom a számot, de még mindig semmi válasz. Várok néhány percet, ám kibaszottul nem bírom tovább, ezért megragadom a kulcsomat, hogy elmenjek leellenőrizni őt.

Remélem, hogy nem volt autóbalesete vagy bármi hasonló. Aggódva vezetek végig a londoni forgalomban. Kilenc óra van, már visszakellet volna jönnie hozzám. Amikor megérkezem az utcájába, észreveszem az autóját a felhajtón, és megkönnyebbültem felsóhajtok. Leparkolok a kocsifelhajtóra, az övé mellé, majd felmegyek az ajtóhoz. Kopogok rajta, de senki nem válaszol, szóval megpróbálkozom a kilinccsel. Nyitva van, úgyhogy bemegyek, mire nagyon hangos zenét hallok meg az emeletről. Felmegyek, hogy megnézzem honnan jön a zene. Megtalálom a szobát, és belököm az ajtót, ahol aztán meglátom Bailey-t arccal lefelé a padlón feküdve, a melltartójában és a bugyijában.

- Bailey - kiáltom.

Egy kicsit megmozdul, szóval leállítom a Bluetooth hangszórót és odamegyek hozzá.

- Bailey, mi a fenét csinálsz? - kérdezem tőle.

- Niall? - kérdezi felnyögve, felemelve a fejét.

- Igen szívi, várj, segítek - mondom neki.

A hátára fordul, és ekkor látom meg azokat. Rengeteg vágás mindenhol a gyönyörű combjain, de egyik sem elég mély ahhoz, hogy ölteni kelljen. Nem mondok semmit, csak megfogom a karját, hogy felsegítsem. Összerezzen és felordít fájdalmában. Ránézek a karjaira, amiket szintén vágások borítanak.

- Bails, mit csináltál? - nézek rá.

- Sajnálom, kérlek, ne mondd el senkinek - kezd el sírni.

- Nem, nem fogom.. de miért?

- Azt... azt mondta, hogy megváltoztatja a számát. És, hogy.. hogy őt nem.. nem érdeklem őt - zokog.

- Kedvesem, mondtam, hogy adj neki időt. Dühös, mert mindkettőnket meztelenül talált az ágyában, szóval jogosan lett nagyon mérges. Egyébként meg nem érdemel meg téged. Sokkal jobbat érdemelsz annál, mint ahogy ő bánik veled Bailey.

- De én szeretem őt Niall, ő volt az egész világom és elment.

- Tudom, hogy szereted, de nem érdemli meg, Bails. Nézd meg, hogy mit tett veled. Ő a legjobb barátom és stb., de a fenébe is, szar pasid volt és ez elfogadhatatlan - mondom neki.

Miután megnyugtatom Bailey-t, besegítem őt a zuhanyzóba. A vécéfedélen ülve várom, hogy kész legyen. Egy törülközőt teker maga köré és helyet cserél velem a toalett tetőn. Előveszek néhány peroxidot és ráöntöm a vágásaira, hogy megtisztítsam őket. Megtalálom az antibakteriális krémet és azt is rájuk dörzsölöm, majd befedem őket a gézbe. Visszamegyek vele a hálószobájába, ahol valamilyen pizsama után feldúlja a szekrényét. Az ablakhoz fordulok, hogy némi magánéletet adhassak neki, amíg átöltözik.

- Köszönöm Niall - hallom meg szavait.

- Mit, szívi?

- Hogy itt vagy... és törődsz velem - mondja.

- Persze, hogy törődöm veled Bailey... Szeretlek.

Szól, hogy most már megfordulhatok, amit meg is teszek. Hangosan felnevetek, mert nevetségesen néz ki. Úgy döntött ugyanis, hogy a kis hableányos rugdalózós pizsamáját veszi fel. Megkérdezi tőlem, hogy akarok-e filmet nézni, amibe beleegyezem. Megtaláljuk a kedvenc filmemet, a Ne bántsátok a feketerigót!. A takarón ülünk, míg én neki fekszem a fejtámlának. Bailey a mellkasomra hajtja a fejét. Félidőben a filmnél elalszik, úgyhogy amikor befejeződik, megbököm, hogy felébredjen, vagyis épp annyira, hogy eszméleténél legyen.

- Késő van, szívi. Haza kellene mennem - mondom, megcsókolva a homlokát.

- Hmm - mormolja.

- Most elfogok menni, később találkozunk Bails.

Kimegyek a szobájából és már eljutok az ajtóhoz, amikor meghallom...

- Niall, maradj velem.

Megfordulok, hogy ránézzek a lépcső tetején álló Bailey-re. A szemében könnyek vannak.

- Nem akarok egyedül lenni - mondja.

Bezárom a bejárati ajtót és visszamegyek a lépcsőn. Bailey szorosan megölel, míg én egy apró csókot nyomok a feje tetejére.

- Sosem leszel egyedül, Bails.

Na mit gondoltok? :) Niall próbál közeledni Bailey felé, miközben ő még mindig Liamet akarja, aki pedig eléggé dühösnek tűnik. Hmm... Ti melyik párosnak drukkoltok? #TeamNailey vagy #TeamBaliam ?