20. fejezet | Barát nélküli

Nos, az apám úgy döntött, hogy elfogadja az ajánlatot. Könyörögtem és könyörögtem a szüleimnek a maradásért, de a válasz határozott nem volt.
- De apa, én nem akarok elköltözni. Nem maradhatok Nannel?
- Nem Bailey. A válasz "nem"!
- Jézusom, ne legyél már ilyen kisbabás - legyint Summer.
- Fogd be, te kis poronty.
- Bailey, legyél kedves a húgoddal.
Mindegy, a szobámba megyek és befejezem a ruháim és könyveim csomagolását. A dobozokat a földszintre hordom, hogy a költöztetők a teherautóba hordhassák. Utána visszamegyek az emeletre, hogy megragadjam a táskámat, a kabátomat és a telefonomat.
- Hát szoba, jó voltál - suttogom körülnézve.
- "You don’t know you’re beautiful" - Hallom meg a csengőhangomat, majd felveszem anélkül, hogy megnézném ki hív.
- Halló - szólalok meg.
- Szia szívi - hallom meg az édes ír akcentusát.
- Niall? Szia! - sóhajtok fel.
- Szóval, tényleg költözöl? - kérdezi szomorúan.
- Igen, anya és apa nem visszakozik - mondom. - Azt kívánom, bár láthatnálak téged mielőtt elmegyek.
- Igen, én is - mondja.
Megfordulok, hogy kimenjek a szobámból, amikor valaki megragad engem, bezárja az ajtót és éhesen rányomja ajkait az enyémekre. Leejtem a telefont, mozgásra képtelenül.
- Whoa! Ki a... - lököm el magamtól a személyt.
Ekkor meglátom azokat a gyönyörű zafírszemeket és a kiszőkített hajat.
- Niall! - sikítok a karjaiba ugorva.
Hátra hátrálunk és ráesünk az ágyamra. A szemeibe bámulok, mielőtt szenvedélyesen megcsókolom a száján.
- Hogy... micsoda... Hogy-hogy itt vagy?
- Szünetünk van, úgyhogy tegnap este ide repültem meglepni és látni téged - mondja.
Kicsit dühös vagyok, amiért Niall az egyetlen, aki eljön és meglátogat. Kaleb és Will felhívtak, de Autumn nem igazán vette a fáradtságot, hogy bármit is tegyen, Serra pedig még kevésbé érdekel.
Niallel kicsit beszélgetünk, mielőtt lekísér a földszintre. A szüleim még mindig Summernek segítenek bepakolni a többi cuccát, úgyhogy Niall és én kimegyünk kintre sétálni. Amikor kiérünk a járdára, meglepődve látom meg Harry-t, Louis-t és uhh, Liamet.
- Istenem! Sziasztok srácok - ölelem meg Louist és Harry-t.
Liamet kihagyom az ölelésből, mert az azért kínos lenne, úgyhogy csak megrázom a kezét.
- Szia Liam, hogy vagy? - kérdezem.
- Jól, te hogy vagy Bails?
- Voltam már jobban - mondom neki.
A fiúk csatlakoznak hozzánk egy sétára a ház körül, kivéve Liamet, aki átmegy az utcán az anyukája házába. Louis és Harry őrült sztorikat mesélnek nekem a műsorról és az elmés rajongókról. Amikor újra a házunkhoz érünk, látom, hogy anyu az utolsó bőröndünket rakja be a kocsiba.
- Rendben Bailey, ideje menni - mondja.
Sóhajtva megfordulok, hogy még egyszer megöleljem Harry-t és Louis-t, mielőtt átmennek Liamhez. Érzem a forró könnyeket a szememben, miközben Niall felé fordulok.
- Ó, kedvesem, ne sírj - Szorosan megölel, megcsókolva a homlokomat.
- Nem tehetek róla - zokogom.
- Szeretlek Bailey. - Niall lágyan megcsókolja az ajkaimat.
- Én is szeretlek Niall - nyögöm ki sikeresen, mielőtt bemászok az autó hátsó ülésébe.

Figyelek és integetek, mígnem Niall lassan eltűnik a látóhatárból. Csendesen sírok magamban a repülőtér felé vezető úton. Egy órát vesz igénybe a vámhatóság és a biztonságiak. Aztán még két órát ülünk a terminálom, mielőtt felszállunk a gépre. Bosszús vagyok, mert kezdek üzeneteket kapni Serrától és Liamtől. Serra elmondja, hogy örül, hogy elmegyek - amit figyelmen kívül hagyok - Liam pedig persze közli, hogy mennyire hiányzom neki és, hogy nem akar elveszíteni.

Én: Liam, ha annyira szerettél volna, nem csaltál volna meg a legjobb barátommal több, mint két hónapig. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy valaha is igazán érdekeltelek.
Liam: ...
Én: Ó, most nincs mit mondanod?
Liam: Megcsalt téged? Édesem, soha nem hagyta abba. Kb. egy éve feküdtem le vele először... amikor ti ketten először összejöttetek.

Ezek után most már tudom, hogy soha többé nem bízhatok meg Liamben, még barátként sem. Itt az ideje, hogy minden kapcsolatot elvágjak azzal a seggfejjel.

Megrázkódtatva felülök, miközben szaporán lélegzek. Az oldalamra fordulok, ahol meglátom Niall-t magam mellett feküdni. Egy percembe telik, mire visszarázkódom a valóságba.
- Hála Istennek, ez csak egy álom volt - sóhajtok.
Emlékszem, hogy Niall és a srácok meglátogattak indulás előtt, én pedig visszajöttem Niall lakására, hogy vele töltsem el az időt. Felkelek az ágyból, hogy lemenjek a konyhába vízért. Amikor kisétálok, morgolódó és tompa nyögéseket hallok meg. Körülnézek a saroknál és észreveszem, hogy Liam valakit kefél a kanapén. Megköszörülöm a torkomat, felfedve a jelenlétemet. Liam megfordul és észrevesz, miközben egy pajkos mosoly fut át az arcán, s ez az amikor meglátom a sötét hajú lányt is, aki szintén rám néz.
- Autumn? - Elakad a lélegzetem, miközben a kezemet a számra szorítom.