21. fejezet | De ő az enyém

A harag egy fajtája áramlik végig a testemen, és mielőtt magam is feleszmélnék, keresztül vágok a szobán lerángatva a hajánál fogva Autumn-t a kanapéról.
- Te őrült ribi - sikít fel.
- Mi a fasz, Bailey - kiált fel Liam megragadva engem, és lehúzva róla.
- Ne érj hozzám! Engedj el - ugrok el.
- Nem, te őrült vagy Bailey - mondja Liam.
- Baszd meg Liam, szállj le rólam! - kiáltok.
Amíg Liam visszatart engem, Autumn tesz egy lépést és megüti a számat. Érzem, hogy felszakadt az ajkam, miközben fájdalmamban nyöszörgök.
- Engedj el - kiáltom ismét.
Küzdök, hogy kijussak Liam markolásából, mielőtt megérzem, hogy ellazítja a karjait. Megfordulok és észreveszem, hogy a fáradt és dühös tekintetű Niall szedte le rólam Liamet.
- Amikor azt mondja, hogy engedd el, akkor te menni hagyod őt - kiált rá Niall.
Félrelöki Liamet és odajön hozzám megnézni engem. Megragadom őt és közel húzom magamhoz, miközben a nyaka köré tekerem a karjaimat és a haragtól remegve sírok. Niall megfogja a kezemet és elvezet a fürdőszobába, ahol elővesz egy nedves rongyot, hogy letörölje a vért az arcomról. Nyöszörgök, mikor átmegy egy azonos ponton néhányszor.
- Kész vagyunk.
- Hogy néz ki? - kérdezem.
- Nos... nem kell ölteni - mosolyog.
Felállok, hogy megnézzem a tükörben. Uhh, határozottan fel van hasadva a szám, és egy nagy, lilás-fekete vérhólyag van a jobb oldalon.
- Jézusom Liam, nézz az arcomra. Szép munka volt lefogni azt a ribit - hallom meg Autumn hangját a nappaliból.
Niallel lemegyünk a konyhába, hogy elővehessen egy kis jeget. Aztán visszatérünk a nappaliba, ahol Autumn és Liam már mindketten felöltözködtek.
- El kell mennetek - mondja Niall határozottan.
- Um, elfelejtetted, hogy én is itt lakom? - jegyzi meg gúnyosan Liam.
- A holmijaid az anyukádnál vannak Liam, most pedig azt akarom, hogy menj el - mondja Niall.
- Cseszd meg, akkor.. gyerünk, drágám.
Autumn megragadj a pénztárcáját és a kabátját, majd követi Liamet kifelé az ajtón. Amikor mindketten elmennek, Niall becsukja és bekulcsolja az ajtót, s még a láncot is ráhelyezi, hogy Liam ne tudjon visszajönni.
- Köszönöm babe. - Megpuszilom Niall arcát.
- Bármikor, szívi - mosolyog.
Ránézek az órára, s meglátom, hogy 15:30 van. A francba, egy órára már otthon kellett volna lennem. Felkapom a telefonomat, hogy ellenőrizzem, van-e nem fogadott hívásom a szüleimtől, de egy sincs. Anya csak egy üzenetet küldött.

Anyu: Bailey szívem, már 13:30 van, tudom, hogy valószínűleg elaludtál. Kérlek, legyél óvatos ha bármi "előbukkanna" ;) ígérd meg, hogy vigyázol. Szeretlek

Jézusom, anyám olyan lökött néha.
- Hmm, "előbukkan"? - nevet fel Niall.
- Ó Istenem, láttad? Ne is figyelj rá, ma este nem történik semmi - mondom neki.

Niall megfogja a kezemet és visszavezet a hálószobába, ahol megfordul. Rákapcsolja a tévét a 402-es csatornára, a Starz-ra, melyen megnézzük az Éhezők Viadala néhány részét, miközben lefekszünk az ágyba. Holnap megy el apa aláírni a papírokat, hogy hivatalossá tegye a dolgot, aztán kezdhetek csomagolni. Most addig is, csak élvezni fogom a Niallel töltött időt. Mielőtt elalszok, megfordulok és megcsókolom Niall puha ajkait.
- Szeretlek Ni - suttogom.
- Én is szeretlek, szépség.

*** ***

KÉSŐBB, REGGEL 11:00

Átfordulok, a karomat kinyújtva az ágyon. Hideg, ürességet érzek, ott ahol Niall meleg testének kellene lennie. Helyette egy vörös rózsa és egy jegyzet van.

Szerelmemnek,

Elrohantam némi reggeliért és kávéért. Ne csüggedj, nemsokára visszajövök. 

Minden szeretetem,

Niall xx

Annyira édes. Amíg várok rá, hogy visszatérjen, úgy döntök, hogy veszek egy zuhanyt és felfrissítem magam a múlt éjjeli verekedés után. Szörnyen néz ki az ajkam: a felsőn ráadásul még néhány zúzódás is van. A zuhany után, megpróbálom elfedni a lehető legjobban a rúzsommal, de még mindig szembetűnő, hogy dupla kövér ajkaim vannak. Amikor már felöltözött és szalonképes vagyok, kimegyek a nappaliba. Niall még nem érkezett vissza, úgyhogy bekapcsolom a tévét, hogy kicsit nézhessem a British Masters Tournament-et. Tíz perce nézem már, amikor csörgést hallok az ajtónál.
- Az Isten szerelmére! - hallom meg Niall-t.
Felnevetek, mielőtt kinyitom az ajtót, meglátva, hogy mindkét karján táskák lógnak és behajlított derékkal próbálja előhalászni a kulcsot a padlóról. Tényleg szórakoztató látványt nyújt.
- Helló jóképű, szükséged van segítségre? - nevetek.
- Bailey, fel vagy.
Elmosolyodom és lehajolok, hogy megszerezzem a kulcsait. Elhalad mellettem és az asztalra helyezi a táskákat.
- Oooh, mit szereztél be? - kérdem, az asztalhoz sétálva.
- Fánkok, kávé, csirke, tojás, gofri, friss gyümölcs. - Felsorolja a dolgokat.
Tudom, hogy imádja az életeket, de jesszusom! Nem igazán vagyok éhes, úgyhogy csak néhány gorfit és friss gyümölcsöt veszek el. Vett nekem egy karamellás Machiatót is, dupla adag eszpresszóval, a kedvencemet.
- Istenem, Niall, hova rakódik le benned ez mind? - kérdezem, miközben még több kaját tesz a szájába.
- Mindjárt végzek, szívi - mondja egy falattal a szájában.
* brr brr *

Anyu: hazajössz?
Én: igen, nemsokára ott leszek

Megszakítom Niall kaja háborúját, azzal, hogy szólok neki, elmegyek. A karjaimmal körbezárom a törzsét, beszippantva az Aspen kölnijének illatát. Lágyan megcsókolom az arcát és felborzolom a szőke haját.
- Látlak még később? - Inkább kérdezem, mint mondom.
- Menned kell? - mormolja.
- Igen, el kell kezdenem csomagolni.
- Boo - kiáltja.
Niall elsétál velem a Roverhez és megcsókol búcsúzúul, mielőtt bezárja az ajtómat. Leírom neki, hogy "szeretlek" és fújok neki egy csókot. Úgy csinál mintha elkapná és beteszi a zsebébe. Annyira bolond, de ő az enyém és imádom.