25. fejezet | Napsütés egy felhős napon

A nap nagyszerűen kezdődött. Miközben Harry rám mutatott, nagyon sötét volt, az ég kezdte félelmetesnek tűnni.
- Úgy tűnik, vihar lesz - szólt a sofőr.
- Igen, csúnyán néz ki, de a jó dolog, hogy ma este nem lesz fellépésünk. Talán vissza kéne mennünk a szállodába - mondta Harry.
- Igen abszolút egyetértek, utálom a viharokat - mondtam.
A sofőr eltolatott a járdaszegélytől és ráfordult az útra. Körülbelül 15 percig kocsikáztunk, míg a célunkhoz értünk. Balra fordulunk és betolatunk az óriási, 20 emeletes Hilton Hotelhoz.
- Wow - ez az egyetlen, amit mondani tudok.
A sofőr kiszáll és kinyitja az ajtómat, hogy én is kiléphessek. Harry segít nekem a bőröndjeimmel, miközben követem őt bentre. Átmegyünk a folyosón egy régimódi liftig.

- Melyik emelet, jó uram? - viccelődöm.
- 17. szint, Madame.
Az ajtók becsukódnak, majd túlságosan lassan feljutunk. A fény végre felvillan a 17-nél és kinyílnak az ajtók. Kilépek, aztán követem Harry-t a folyosón, a 417-es szobáig.
- Hát, itt van - mosolyog Harry.
Kiveszi a kártyáját a zsebéből, s az ajtóba csúsztatja. Egy zöld fény jelenik meg, mire Harry behatol az ajtón.
- Hát helló pajtás, hogy érzed magad? - hallom Harry-t kiabálni, az ajtón keresztül.
Az ajtó külső oldalán maradok, amíg Harry azt nem mondja, hogy bemehetek.
- A térdem kissé fáj, de jól érzem magam... Uh, mi van azzal a pöttyös bőrönddel? - hallom meg Niall-t, ahogy Harry-t kérdezi.
Több percig folytatnak beszélgetést, míg én a folyosón állok. Megijedek, amikor valaki nekem jön hátulról.
- Ó, Jézus, megijesztettél - ugrok meg.
- Nem, nem Jézus.. Csak én - mondja Liam.
Néhány pillanatig kínosan álldogálunk, mielőtt megszólal, hogy el kell mennie. Ekkor Harry kinyitja az ajtót.
- Gyere már... A francba - mondja.
Elmegyek Harry mellett be a szobába. A sarokban megfordulok, hogy lássam a gyönyörű kis manómat, az ágyban fekve, megtámasztott lábbal.
- Oké, nyisd ki a szemed - mondom neki.
Amikor Niall meghallja a hangomat, szemei kinyílnak. Megpróbál kiugrani az ágyból, de nem tud mozogni.
- Bailey! Istenem, ezt nem hiszem el - kiáltja. - Harry... Miért?... Hogy? Te idióta, megvárakoztattad őt, míg te folyton valami ostobaságról dumáltál? - pillant Harryre
- Rendben Hazz, nincs több szükség a szolgálatodra, tessékeld ki magad, kérlek - mosolygok és kacsintok rá.
Harry távozik, erősen bezárva maga mögött az ajtót. Miután bezáródik az ajtó, az ablakhoz megyek. Elképesztő a kilátás.

- Gyere ide hozzám - nyafog Niall.
Megfordulok és bemászok hozzá az ágyba. A legszenvedélyesebb csókot helyezem az ajkaira, amit csak adni tudok. Átgördülök, hogy rátudjak ülni az ölére, ami kicsit nehézkes a merevítője miatt. Niall kezei elkígyóznak a derekamig, közelebb húzva magához. Kezeimet a puha, szőke hajába túrom, miközben becsúsztatom nyelvemet a szájába. Istenem, úgy hiányzott ez. Niall fészkelődik alattam, megpróbálja kényelmessé tenni.
- Ó, a faszba - ordítja, a földre lökve engem.
- Mi a franc, Niall? - kiáltok fel.
Megragadja a lábát, miközben könnyek szikráznak a szemeiben. Ekkor aztán rám néz.
- A fenébe Bailey. Nagyon sajnálom. A lábam az, kikészítenek az izomgörcsök.
- Semmi baj, Ni. Jól vagy?
- Igen, csak kibaszottul fáj... Bailey, idetudnád adni az izomlazítóimat a fürdőszobából?
Elmegyek a tablettáiért és odaadom neki. Bevesz kettőt, miközben visszamászok hozzá az ágyba. Fekszünk, és a kinti vihart figyeljük.
- Szóval, mit csináljunk? - kérdezi.
- Csak feküdni akarok itt, veled. Nagyon hiányoztál - mondom neki.
Úgy döntünk, hogy kérünk a szobaszerviztől pattogatott kukoricát és szódát. Aztán Niall bekapcsolja a Netflixet, és filmeket nézünk a nap hátralevő részében.
- Szeretlek Niall - mondom neki.
- Én is szeretlek, napsütésem.