27. fejezet | A nekifutás

4. NAP: Rio

Tegnap reggel érkeztünk meg Rio de Janerio-ba, a fiúk turnéja pedig két nap múlva fog folytatódni, de sajnos én holnapután már hazamegyek. Amennyire nem akarok, annyira muszáj két nap múlva elkezdenem az iskolát. Új iskola, új otthon, új ország: minden új és én utálom ezt. Szeretem a dolgokat úgy ahogy vannak, de persze tudom, hogy ami Liammel történt az eléggé gáz volt, és a barátaim sem voltak valami segítőkészek, de legalább itt van nekem Niall, ő minden amire szükségem van.
- Hé szívem, készen állsz az indulásra? - nyitja ki Niall a fürdőszoba ajtaját.
- Igen, csak meg kell fésülnöm a hajam - mondom neki.

Az összes fiú látni akarja ma a Christ De Redeemer (A Megváltó Krisztus) szobrot és a tengerparton akarnak lógni. Niall nagyon jól gyógyul, az orvos azt mondta neki, hogy folytathatja a turnét, de óvatosan kell csinálnia.
- Oké, mehetünk - mondom, belekarolva Niall-be.
Lemegyünk a hallba, ahol egyedül csak Liammel találkozunk.
- Helló haver, hogy van a lábad?
- Voltaképpen nagyon jól érzem magam - válaszolja Niall.
- Bailey... Örülök, hogy látlak.
- Uhh, igen, én is - mondom.
Miután mindenki a furgonban van, 20 percet kocsikázunk az emlékműig. Pokoli forróság van kint ma, szóval felmászni azon a sok lépcsőn szórakoztató lesz... Vagyis pont, hogy NEM!
Az üléshelyeink a furgonban szintén gázak. Hátul kaptam helyett Liam mellett, Harry és Louis középen, Niall pedig legelöl. Tudom, hogy már nem kellene semmilyen érzésemnek lennie Liam iránt, de még mindig vannak. Megpróbálunk távol maradni egymás terétől, de a módszer ahogy a sofőr beveszi a kanyart, nagyon megnehezíti ezt.
- Oh, bocsi - mondom, visszahúzódva az oldalamra.
Liam felnevet és azt mondja, hogy rendben van. Ahogy mosolyog, és azok a sötét, csokoládészínű szemek pillangókat képeznek a gyomromban. Érzem magamon Liam tekintetét, ezért ránézek. Amikor ezt megteszem, gyorsan kinéz az ablakán.
Végül túljutunk a forgalmon és eljutunk a parkolóba. Kivonulunk a furgonból a tüzes forró napra.
- Na végre, már kezdtem egyedül érezni magam ott hátul. - Megcsókolom Niall ajkait.
- Sajnálom szívi, remélem nem volt olyan rossz... Viselkedett? - kérdezi.
- Igen - mondom.
- Jaj, gyerünk - kiált vissza ránk Louis.
Niall és én sietünk, hogy felzárkózzunk, majd bejutunk a bejárati csarnokba. Örökké tart mire átjutunk a soron, s amikor előre jutunk észrevesszük, hogy van egy lift, amivel Niall feltud menni a csúcsra.
- Majd látlak, ha egyszer felérünk oda - mondom, miközben Niall követ egy útvezetőt a lifthez.
Hurrá! Megvan az öröm, amiért megfogom tenni azt a sok lépést, hogy elérjem a csúcsot. Harrynek, Liamnek és Louisnak nincs gondja, de én hátramaradok és megállok levegőért kapkodva. Amíg állok, hogy beszívjam a levegőt, hallom, hogy valaki mögém jön. Ez a személy az egyik kezét ráteszi a csípőm egyik oldalára, és megkérdezi, hogy jól vagyok-e. Mindent, amit mondani tudok, az egy nyögés.
- Itt van az inhalálód? - hallom meg Liam kérdését.
- Nem... Én... Nincs - mondom.
- Bailey, mindig magadnál kell tartanod egyet - szid le engem.
- Csak adj egy percet.
Öt perc múlva végül visszaszerzem a légzésemet ahhoz, hogy folytathassam a mászást. Liam közel marad hozzám, mert a levegővételem még mindig rendetlen, de jól vagyok a menéshez.
- Itt van az én csajszim - hallom meg Niall-t.

Körülbelül fél órát töltünk fent a tetején fényképezkedéssel és a táj csodálásával. Az óceán és a tengerpart látványosan fest, de most itt az ideje ebédelni és találni egy árnyékban lévő helyet a szobor alatt, bár ez sem segít sokat, mert annyira meleg van. Mire távozunk, már 16:00 óra van. Szavazást tartunk és kihagyjuk a partot. Mindenki -  kivéve Louis - fáradt és kissé kedvetlen. Amikor visszaérünk a hotelbe, majd a szobánkba, Niallel mindketten összeomlunk az ágyban. Fantasztikus érezni a hideg levegőt.
- Istenem, annyira kész vagyok most egy szundikálásra - ásít Niall.
- Én is - mondom.
Megyek és átöltözök egy rövidnadrágba és egy rövid ujjú pólóba, majd lefekszem Niall mellé az ágyba. Mindkettőnk öt percen belül álomba merül.

*** ***

02:00, HAJNAL

- A francba... Baszki! - Arra ébredek, hogy Niall fájdalmában kiabál.
- Mi az? Mi az, bébi? - kérdezem pánikba esve.
- A térdem, az izom már megint ugrál - mondja, miközben könnyek töltik meg a szemeit.
- Oké, idehozom a tablettáidat, aztán egy kis jeget - mondom neki.
Bemegyek az öltözőszobába és felkapok két fájdalomcsillapító pirulát, s átadom neki őket. Ezután felveszem a köntösömet és a papucsomat és elhagyom a szobát, hogy jégért menjek. A portásnak vastag hosszabbítókötelei vannak mindenhol a padlón, az egyik pedig könnyedén elgáncsol engem, s a földre esek. Másodperceken belül két erős kezet érzek meg a derekam körül, amivel segít nekem felállni.
- Jézusom Bailey, jól vagy? - kérdezi Liam.
Felnézek azokba az átkozottul gyönyörű barna szemekbe.
- Uh... Igen, azt hiszem - mondom gyorsan.
- Szent ég, te vérzel - törli le a vért a szemhéjamról.
Valószínűleg megütöttem a fejemet a fal sarkába, amikor elestem. Liam besegít engem a szobájába.
- Ülj le ide - mondja nekem.

LIAM SZEMSZÖG

Nem tudom elhinni, hogy nincs tudatában annak, hogy elég durván beverte magát a fal sarkába. Hatalmas duzzanat van a szeménél, de úgy tűnik, hogy rendben van. Ráültetem a WC-ülőkére a szobámban, hogy megtisztíthassam a szemét.
- Oké Bails, ez lehet, hogy kicsit csípni fog - mondom neki, majd az alkoholba áztatott pamut törlőt a szemének nyomom.
Gyötrődik a fájdalomban, miközben tisztítom a sebét, amit ugyan nem kell ölteni, de én azért csinálok pár pillangó kötést rá.
- Mindig bántod magad - mondom, kezeimbe véve az édes arcát.
Megcsókolom a homlokát, mielőtt nekilátok félretenni az elsősegély-készletet.
- Oké, mi van azzal a jég... - Bailey félbeszakít azzal, hogy fürgén megcsókolja a számat.
- Oh... Sajnálom - mondja elhúzódva.
Egy pillanatig döbbenten bámulok rá, mielőtt én ismét megcsókolom.
- Én nem, én soha nem fogom sajnálni... Én még mindig szeretlek, Bailey - bököm ki, miközben lázasan smárolunk.
Bailey hátralök az ajtóküszöbön át, rá az ágyamra. Felülök, miközben a ölembe ül. A hímtagom kezd kemény lenni, mialatt rajtam mozog.
- Bailey, nem tehetjük - mondom, mire ujjait a hajamba vezeti, nem tanúsítva figyelmet.
- Bailey, állj - veszem le őt magamról.

BAILEY SZEMSZÖG

Te jó ég, mit csináltam? A fenébe, miért kellett azt mondania, hogy még mindig szeret engem? Szörnyen érzem magam és nem csak azért, mert smároltam Liammel és majdnem megcsaltam Niall-t, de eléggé erősen és szárazan magára hagytam, amikor kifutottam a szobájából.
"Bailey, rendben vagy, csak menj az ágyba... Próbálj úgy tenni, mintha soha nem történt volna meg" -mondom magamnak, miközben csendesen visszamegyek Niall szobájába és befekszem az ágyba.