28. fejezet | De megtörtént

Arra ébredek fel, hogy valaki az ajtót veri. Niall még mindig alszik, úgyhogy felkelek, hogy megnézzem, ki az. Amikor kinyitom az ajtót, az egyetlen ember, akit nem akartam látni, ő áll ott.
- Liam,  mi a fenét csinálsz itt? - zihálok.
- Uh... Hol van Niall? - kérdezi.
- Alszik, miért?

Egy másodperc múlva kihúz a folyosóra és a falhoz nyom. Liam puha, rózsaszín ajkai éhesen nekiestek az enyémeknek. Nem hazudhatok, visszacsókoltam őt, de csak egy pillanatra. Az Úr tudja, hogy hiányzott nekem az édes vanília menta illatú lehelete az arcomnál, de továbbléptem. Szerelmes vagyok Niallbe.
- Liam, nem tehetjük - Elhúzódom tőle, miközben visszanyomom őt.
- Miért nem, Bails? Te magad mondtad, hogy ami közted és Niall között történt azon az éjszakán, az hiba volt.
- Ne merészeld ezt felhozni nekem, Liam. Az hogy lefeküdtem Niallel akkor éjszaka, az nem volt átgondolt tőlem, de szeretem őt. Miért nem vagy képes ezt meglátni!?
Sírni kezdek. Őszintén szólva, nagyon szeretem Niall-t az egész szívemmel. Olyan módon bánik velem, ahogy Liam sohasem. Niall soha nem próbált szándékosan bántani engem, nem úgy mint Liam.
- Ne gyere ezzel a hülyeséggel, Bailey. Tudod, hogy még mindig szeretsz engem.. Az pokolba, én még mindig szeretlek - morog Liam.
- Az utóbbi időben Liam, én beleszerettem Niall-be. Igen, azt hittem, hogy még vannak irántad érzéseim, de nem... Továbbléptem. Olyan módon bántottál meg, amit nem lehet megbocsátani.
Liam neki lök a falnak, karjait az oldalaimra rakja.
- Nincs az a pokol, hogy a múlt éjjel és az a csók most már nem jelent semmit neked - mondja.
Újra sírni kezdek, mert mindet élveztem, de csak egy pillanatra. A szívem össze volt zavarodva és azt hittem, hogy még van köztünk valami. Még mindig olyan, de biztos vagyok benne, hogy nincs. A szívem, a testem és a lelkem Niallé. Az érzéseim Niallhez kötnek.
- Semmi nem volt a múlt éjjel, Liam! Elestem és beütöttem a fejem, te bekötötted és ez minden! - Összeszorítom a fogaimat.

- Bailey, milyen csókról beszél ő? - hallom meg Niall-t.
A francba, vajon mennyit hallott? Érzem, hogy a lábaim meghajlanak és a fejem elkezd forogni. Megfordulok, hogy ránézzek Niallre aki az ajtóban áll, igazi fájdalommal az arcán.
- Niall, sajnálom. Nem jelentett semmit.
- Miért Bails? Nem szeretsz? Mondd el, hogy miért! Vele akarsz lenni? - emeli fel a hangját Niall.
- Nem tudom, hogy miért, csak Liam... sarokba szorított engem és csak úgy megtörtént. Kérlek, nem tehetnénk úgy, mintha meg sem történt volna? - kérlelem.
Niall mereven bámul rám, könnyektől piszkos arccal.
- De megtörtént.