29. fejezet | Forró katyvasz

KÉT HÉTTEL KÉSŐBB

Most már Svájcban vagyok, visszatértem haza a családomhoz. Eléggé meglepő, hogy tulajdonképpen már hiányoltam a kis húgomat. Kétségtelenül jól telt Summernél az új iskolába kerülés és a költözködés. Szerintem az én sulim is rendben. Nem igazán szereztem új barátokat, csak egy lányt, Anakovát. Az ő nagymamája a hotel menedzsere. Anakova elmesélte nekem, hogy ő is a szállodában lakik, mert a szülei meghaltak egy repülőgépes balesetben, egy hondurasi küldetés során, de most haladjunk a többi dologgal.
Úgy hagytam ott Brazíliát, hogy Niall nagyon dühös volt rám, Liam pedig büszke volt a csúnya munkájára. Niall és én már több, mint egy hete nem beszéltünk. Nem válaszol egyik hívásomra és üzenetemre sem. Liam másfelől hívogatott és írogatott nekem non stop, mindig ugyanazt a hülyeséget: "Sajnálom, nem akartam, kérlek bocsáss meg nekem" ami már nagyon idegesítő. Szerintem ő tudta, hogy Niall ott állt, és szándékosan folytatta a soha véget nem érő hülye játékait.

*** ***

FLASHBACK: Brazília

- Bailey, mi a francról beszélt? - kérdezi Niall dühösen.
Becsapja az ajtót és követ engem a hálószobába.

- Mondtam, hogy semmi nem volt... nem jelentett semmit. - Sírok.
- Valamit jelentenie kellett, azt látva, hogy ez a második alkalom, amikor megtörtént... Amennyit tudok az az, hogy kétszer is hiányoltad őt - kiáltja, miközben becsapja a ruhásszekrény ajtaját.
Niall előveszi a bőröndömet és beletuszkolja a cuccaimat.
- Mit csinálsz?
- Pakolom a szarságaidat. Végeztem Bailey, én nem tudom ezt csinálni. Nem vagyok képes nézni, hogy te és Liam ezt csináljátok velem - mondja.
- Nem! Niall, nem megyek sehova. Nem fogok elmenni holnapig, mondtam már, hogy sajnálom. Kérlek! - Megragadom a karját, de levet magáról, amivel neki üt a falnak. 
Nem áll meg, hogy megnézze, jól vagyok-e. Összeszedem magam, aztán felveszem a hamutartót, ami az asztalon van és hozzávágom azt, csakhogy elszalasztom a fejét. 

- Tényleg Bailey? Dolgokat akarsz rám dobálni? Nem én vagyok az aki egy lotyó - mondja keményen.
- Baszd meg Niall! Utállak! Hallod, rohadtul utállak téged!
- Jó, akkor menj innen! - kiabálja az ajtóhoz készülve, aztán megfogja a karomat.
- Szállj le rólam! - kiáltok.
Niall elsétáltat engem az ajtóhoz. Kinyitja és kidobja a bőröndemet a folyosóra. Végül aztán engem is kilök az ajtón.
- Ne gyere ide vissza, megbocsátásért koldulni. Szeretlek Bailey, komolyan, de el kell menned. Időre van szükségem, ahogy neked is, hogy kitaláld mit akarsz. - Niall hangosan becsapja az ajtót.

*** ***

NAPJAINKBAN

Mondanom sem kell, hogy nem moccant meg, soha nem engedett vissza be oda. Végül Harry talált rám a szalonban duzzogva. Megkérdezte, mi történt, én pedig elmondtam, elmondtam neki mindent. Harry nem volt meglepve Liam tettein, nyilvánvalóan minden este felvisz egy lányt. Harry azt mondta, hogy időt kell adnom Niallnak. Minden jóra fog fordulni, csak ki kell tartanom. Visszamentem az emeletre, de elsétáltam Niall ajtaja mellett és Harryéhez mentem. Végül Harryvel és Louisval lógtam egész nap, aztán Harry ágyába zuhantam be, míg ő elfoglalta a kanapét. A következő reggel, Niall nem jött elbúcsúzni. Harry elkísért engem a repülőtérre. Megkértem, hogy mondja el Niallnek, hogy sajnálom és, hogy tényleg szeretem őt. Aztán felszálltam a repülőre és most itt vagyok, két hete itthon és egyáltalán nem hallottam Niallről. Gondolom, erre azt tudod mondani, hogy csak egy forró szívű katyvasz vagyok.