34. fejezet | Állandó hegek

Gyenge kopogást hallok a fürdőszobai ajtón, miközben egy újabb vágást csinálok a karomra. Ez az egyetlen mód, amivel tudom, hogy kezelni tudom a stresszt. Tudom, hogy nem jó és vannak hegek, amik örökre megmaradnak, de most nem érdekel.

- Menj el - zokogok.

- Nem, nyisd ki az ajtót Bails - hallom meg ahogy Annie beszél.

- Nem.

- Nézd, sajnálom, hogy felhoztam az egész Niall-Liam helyzetet, oké... Gyere és beszélj velem, kérlek - kérlel.

- Nem most - csattanok fel.

Nem hallok semmit, úgyhogy visszamegyek, hogy megtisztítsam magam és visszategyem  a borotvát a kis dobozkába, amit a mosdókagyló alatt tartok. Miközben becsukom a vitrin ajtaját, a fürdőszobaajtó kinyílik. Gyorsan igyekszem elfedni a sebeimet, de már túl késő, Annie már meglátta őket.

- Ó Bails, mit csináltál? - Elakad a lélegzete.

- Menj, hozd el nekem az elsősegélykészletet Ellie irodájából... Kérlek, siess - mondja egy másik személynek.

- Miért, mi történt? - hallom Zayn-t beszélni.

- Zayn, kérlek menj - mondja Annie.

Zayn úgy tesz, ahogy mondta neki és elhagyja a szobát. Annie hozzám siet. Megfogja a karomat és a meleg csapvíz alá tartja őket.

- Azt hittem, hogy ezt már abbahagytad Bailey.

Nem mondok semmit, csak halkan tovább sírok magamban.

- Bails, beszélj hozzám, kérlek - könyörög Annie. - Sajnálom, hogy felhoztam Niall-t.

- Tudom - zokogom.

Szipogok, miközben egy másik zokogás rombol végig a testemen. 

- Ez... Ez csak... Én csak... Mit tegyek? - sírok.

- Nos, kezdetnek abbahagyod ennek a csinálását. Ez nem segít semmit, egyedül csak állandó hegeket okoz - mondja Annie.

Zayn visszatér az elsősegélykészlettel és átadja Annie-nek. Előveszi az összegöngyölt mullpólyát, a pillangó kötést, az ollót és az elsősegély kenőcsöt. Először megvizsgálja a mélyebbeket, majd miközben átnézi őket, elmondja, hogy nem kell rájuk öltés. A mélyebb vágásokra pillangó kötéseket tesz, majd kenőcsöt és gézzel betekeri őket. A felszínes vágásokat, csak simán egyedül hagyja.

- Kész van mindegyik - mondja szívélyesen.

- Jól van? - hallom meg azt az egy hangot, amelyet most nagyon nem akartam.

- Zayn! Miért hoztad őt ide? - kiáltok.

- Sajnálom szívi, ő... Csak berontott ide - kér bocsánatot Zayn.

- Oké, hát mi most elmegyünk - mondja Anakova, megragadva Zayn kezét és magával húzva őt.

- Mit csinálsz itt Liam?

- Uh... Megakartam bizonyosodni róla, hogy jól vagy - mondja.

Elmondom neki, hogy jól vagyok és, hogy egyedül szeretnék lenni most.

- Nyilvánvalóan, képtelen vagy felelősséggel lenni önmagadra.

Nem mondok semmit. Csak felkelek és elsétálok az ágyamhoz, ahol Liam ül, és keményen felpofozom az arcán. Nem hiszem el, hogy ezt mondta nekem. Ő tudja, minden ember közül, hogy mindig is küzdöttem mentális betegséggel és az önsérüléssel. Egyáltalán nem változott meg, még mindig ugyanaz a seggfej, akit mindig is ismertem.