33. fejezet | Az üvegen keresztül

- Szent szar haver, mennyi az esélye ennek? - súgja Louis.
- Rossz ember kérdezel - mondom.
A vacsora során rá pillantgatok. Harry és Louis fecsegnek az egész idő alatt. Remélem, hogy Bailey nem esik bele Liam hamis baromságába. A pokolba is, soha nem bánt vele jól... Nem úgy, mint én... vagyis ahogy szeretnék. Liam Sophiával van, és úgy tűnik, hogy fülig odáig van érte, biztos nem fogja őt is megcsalni... De mégis Liamről beszélünk.

*** ***

BAILEY SZEMSZÖGE

- Semmiképpen, nem csinálta meg ezt - nevetek.
- Esküszöm az Istenre, próbált lefutni a rámpáról és elcsúszott, mindenkit magával rántva - mondja el Liam újra.
- Ez vicces, remélhetőleg senki sem sérült meg.
- Nem, senki nem kapott sérülést, csaj néhány ütést és horzsolást.
Hát legalább senki nem sérült meg komolyan. Felkapom az üvegemet és lecsavarom, hogy ihassak. Ekkor látom meg őt az üvegen keresztül. Fuldokolni kezdek, miközben gyorsan visszaállítom az üvegemet.
- Az átkozott pokolba - hadarok.
- Jézusom, mi volt ez? - ugrat Annie.
- Niall - mondom.
- Aha, mi van vele?
- Itt van.
- Persze, hogy itt van, ahogy Lou és Harry is - mondja Liam.
- Nem úgy, hanem itt, itt van - suttogom hangosan, a jobb oldalam felé bólintgatva.
Annie, Zayn és Liam mindannyian abba az irányba néznek, aztán vissza rám. Zayn arcán zavaros pillantás van, míg Liam és Annie vállat rándítanak.

- Lemaradtam valamiről? - kérdezi Zayn.
Annie a következő húsz percben elmagyarázza a helyeztet, természetesen Liam segítségével.
- Tehát valójában soha nem szakítottatok? Csak abbahagytátok a beszélgetést... szóval technikailag ti még együtt vagytok - mondja Zayn.
- Ha! Nincsenek párok, akik nem beszélgetnek fél évig. Már régen vége van számunkra - mondom, elbocsátva magamat az asztaltól.
Gyorsan keresztülmegyek az ajtón, miközben nem pillantok és nem is veszek tudomást Niallről. Megteszem az utamat a liftekig. Le kell feküdnöm, most nem tudom ezt kezelni.
- Bailey... Bails, várj meg! - hallom Liam hangját közelről mögülem.
Megállok és szembe fordulok vele.
- Bailey... whoa, te sírsz?
- Igen, mindezt nektek köszönhetően srácok. Mindazokat a fájdalmakat és nyomorúságokat magam mögött hagytam, eltemetve a múltba. Most pedig itt vagyunk nyolc hónappal később, felásva az egészet újra, és TE soha nem kérdezted meg tőlem, hogy használhatod-e a versemet, hogy egy dal legyen belőle akármelyik albumhoz. Ó igen, és a legtöbb fájdalmat te okoztad, mert más lányokkal találkozgattál - beleértve a barátaimat - az én hátam mög...
Liam félbeszakít azzal, hogy meleg ajkait rányomja az enyémekre.
- És aztán jössz és ezt csinálod - nyöszörgök.
- Bailey, hiányoztál nekem... Tulajdonképpen sokat... Nagyon hiányzott a régi "mi" - mondja Liam.
Nem találok szavakat. Megfordulok és felmegyek a lépcsőn. Én tényleg csak távol akarok kerülni mindenkitől. Ahogy megteszem az első lépést, Liam megragadja a karomat és megfordít, hogy szembenézzek vele.
- Ne Liam - suttogom.
- Bailey, én csak...
- Nem. Engedj elmenni... Most, kérlek - mondom, mire elengedi a karomat, én pedig felsétálok nyolc emeletet a szobámhoz.

*** ***

NIALL SZEMSZÖGE

Miközben szemmel tartom őt, látom a fájdalmat a szemében. Látom, hogy egyre kellemetlenebbé válik attól, amiről beszélnek, bármi is legyen az. Néhány pillanat múlva feláll, hogy távozzon, Liam pedig tüzesen utána rajtol. Felkelek és követem őket, de távolról. Látom, hogy Bailey sír és kiakad Liamre. Nem tehetek róla, de belülről felnevetek a látványtól. Ez mind megváltozik, amikor meglátom, hogy Liam megragadja Bailey-t és megcsókolja őt. Az arcom forróvá válik haraggal vegyülve. Folytatom a figyelésüket, mint egy sólyom. Bailey nem mond többet, csak elsétál tőle. Nem jut túl messzire, miután Liam megragadja a karját és megfordítja őt, hogy elcsábítsa. Látom a lányon, hogy egyszerre bosszús, szomorú és meg van őrülve. Eltolja őt magától és felmegy a lépcsőkön. Valószínűleg az a legjobb, ha én is egyedül hagyom őt, úgyhogy ezt fogom tenni. Bocsánatot kérek tőle később, mindenért amit tettem.