38. fejezet | Örvendetes

- Ter... Terhes? - Niall megrándul.

- Igen - suttogom.

- Bailey, hogy hagyhattad, hogy ez megtörténjen? Mit gondoltál? - emeli fel a hangját.

- Tessék? Csak 17 vagyok, nem akartam, hogy megtörténjen, te seggfej. - Visszatámadok.

Niall egy pillanatra elhallgat, mielőtt újra megszólalna.

- Mit fogsz csinálni? Kik tudnak erről?

- Megkértem Anakovát, hogy jöjjön el velem az orvoshoz, de jelenleg te vagy az egyetlen, aki tudja - mondom.

- Mi van? Te el sem mondtad Liamnek? Mi a franc, Bails?

- Látni akartam a te reakciódat, mert így tudom viszonyítani Liaméhez és a szüleiméhez, amik majd tízszer rosszabbak lesznek.  - Újra sírni kezdek.

Niall belekezd egy hosszú szamárbeszédbe arról, hogy először Liamnek kellett volna elmondanom, aztán elmondtuk volna a szüleinknek és utána a barátoknak. Sajnálom, de nem tudok helyesen cselekedni. Már tudom, hogy az lett volna a tiszteletteljes dolog megtenni, de elakartam mondani valakinek, aki őszintén nem ítélne el engem. Mármint, egy percre megtette, de ő még mindig Niall, akarom a véleményét.

- Végeztél már? - kérdezem.

- Igen, miért?

- Umm, eljönnél velem elmondani a szüleimnek?

Mondtam, hogy nem tudok helyesen cselekedni.

- Tessék, miért én? Liam csinált fel téged, vele menj.

- Mert benned bízom, hogy te lecsillapítod a helyzetet. Liam csak rosszabbá tenné - mondom.

*** ***

A KÖVETKEZŐ NAP

Korán kelek fel, hogy lezuhanyozhassak és felkészüljek a napra. Azt teszem, amit minden ember csinál, amint felébrednek és ellenőrzöm a telefont; Facebook, Twitter, Instagram majd Snapchat. Amikor végzek, végre elmegyek zuhanyozni és felöltözök. Mikor elkészülök, lemegyek Annie szobájába és kopogtatok az ajtón.

- Csak egy perc - hallok egy férfi hangot szólni.

Zayn kinyitja az ajtót, a szemét dörzsölgetve.

- Bailey, szívi, mi újság?

- Beszélnem kell Annie-vel... most - mondom neki.

Zayn invitál, hogy menjek be. Elmegyek mellette és meglátom Annie-t a kis asztalnál ülve, pirítóst eszegetve.

- Hé csajszi, miért vagy ilyen korán fent?

- Beszélnem kell veled... Négyszemközt - Zaynre nézek.

- Jól van, azt hiszem akkor veszek egy zuhanyt - panaszkodik.

- Köszönöm Z... Szeretlek - mondom neki.

Miután megbizonyosodom, hogy Zayn a zuhany alatt van és nem hall, beszélni kezdek Annie-hez.

- Oké, mi a baj? - kérdezi.

- Eljönnél velem ma az orvoshoz?

- Persze, mikor?

- Tíz perc múlva - mondom.

- Jó, átöltözöm. Találkozunk lent a földszinten - mondja.

Lemegyek az előcsarnokba, hogy megvárjam Annie-t. Harry történetesen belém botlik a kifelé vezető útján, úgyhogy kicsit beszélgetünk. Elmondom neki, hogy Annie-re várok, mert megyünk az orvoshoz.

- Miért? Jól vagy? - kérdezi Harry.

- Igen... ez csak egy ellenőrzés - mondom.

Annie felbukkan, aztán követjük Harry-t a parkolóba, ahol beülünk a saját különálló autónkba. A kocsiút csendes volt, amíg be nem hajtottam a klinikához.

- Bailey, ez az ingyenes klinika - mondja Annie.

- Igen, tudom - mondom, leállítva az autót.

- Bails, ugye nem? ... Az vagy? - rándul össze.

- Igen, mármint, azt hiszem az vagyok.

Kiszállunk a kocsimból és elsétálunk az abortusz ellen tiltakozó emberek mellett. Őszintén szólva egy kicsit megijedek. Amikor bejutunk, Annie talál egy helyet, ahova leülhetünk, míg én elmegyek bejelentkezni. A pultnál lévő hölgy ad nekem néhány papírt, hogy töltsem ki, megragadom őket és elmegyek leülni Annie-hez. Körülbelül tíz percig várakozunk, mire az ápolónő a nevemet hívja. Mindketten követjük őt egy kis helyhez, ahol leméri a súlyomat, ellenőrzi az életfunkcióimat és vizeletet kér tőlem egy pohárkába. Ezután elvezet minket egy kicsi vizsgáló szobába, hogy ott várjam meg az orvost. Amikor a doktor bejön, ő is megfigyeli az életjeleimet, vért vesz és meghallgatja a hasamat egy speciális kézi géppel. Amikor kimegy, Annie újra beszélni kezd.

- Szóval, ki az apa?

- Mi van? Annie, Liam az!

- Oké, badarságot kérdeztem.

Az orvos ez idő alatt visszajön és megerősíti a kérdést, ami már a fejembe égett.

- Bailey, a terhességi teszted igazolja, hogy 100%-ig terhes vagy... Gratulálok - mondja.

- Köszönöm... Azt hiszem.

- Rendben, most mi jön? - kérdezi Annie.

- Bailey, most lefogsz menni az ultrahangszobába és megcsináltatod, hogy kiderítsük milyen messze jársz - mondja az orvos.

Annie visszamegy a várószobába, amíg én elmegyek az ultrahangra. Belépek egy kis, sötét szobába, ahol egy sarokba szerelt tévé van. Egy másik nővérke leültet ott engem, majd az asztalra fektet. Felhúzza a pólómat és egy kis meleg zselével bekeni a hasamat, mielőtt a dopplert a bőrömhöz nyomja. Amikor megérinti a hasamat a hideg tárggyal, azonnal meghallok egy szívdobogást halványan a háttérben. Ránézek a tévére és meglátom egy kis figura, mogyorónyi alakját a képernyőn.

- Ez az... ez az én babám? - kérdezem.

- Valójában ikrek, nézd a kisebbik alakot ez mögött - mutat rá.

Áhítattal bámulom a képernyőt, ami a kisbabáimat mutatja.

- Úgy tűnik, hogy a 13 hétnél és a negyedik napnál vagy, gratulálok kismama - mondja a nővér.

Miután a nővér befejezi az ultrahangot, ad nekem néhány fotót, aztán kimegyek Annie-hez, hogy leléphessünk.

- Na, mit mondtak? - kérdezi.

- Um... Ikreim vannak 13 hetes plusz négy napos terhes vagyok - mondom neki, miközben egy könnycsepp gurul le az arcomon.

- Most pedig el kell mondanod Liamnek és a szüleidnek - mondja Annie.

- Igen... Ó, örvendetes.