39. fejezet | Ez jól ment

Még két napig megtartottam magamnak a titkomat, mielőtt vettem a bátorságot, hogy elmondjam Liamnek. A fürdőszobámban állok és a tükörben nézem magam, miközben azt mondom magamnak, hogy ma van a napja.

- Jól vagy kicsim? - Hallom Liamet kérdezni, az ajtó másik oldaláról.

- Um, igen, csak egy perc - kiáltom.

Locsolok egy kis vizet az arcomra, és kinyitom az ajtót. Amikor kimegyek meglátom Liamet, ahogy mosolygós arccal néz vissza rám.

- Mi a baj, szívem? Rosszul vagy? - kérdezi.

- Liam, valamit el kell mondanom.

- Oké, mi az? - kérdi.

Mély lélegzetet veszek, s érzem a gyomromat újra kavarogni. Liamre nézek, aki várja, hogy beszéljek, de nem tudok. Attól tartok, hogy ha kinyitom a számat, mindent lehányok. Liam a hüvelykujjával megsimítja a kezem tetejét.

- Bailey, mi az? - kérdezi ismét.

Nem mondok semmit. Kiszakítom a kezemet Liaméből, és őrült vágtát csinálok a fürdőszobáig. Épp időben teszem, a mosdókagylóba hányok. Megengedem a csapot és hagyom a vizet folyni, miközben tovább hányok. Miután végzek teletöltöm hideg vízzel a számat és teljesen kiöblítem a számat. Leállítom a vizet és újra szembenézek Liammel.

- Bailey, mi a fene folyik itt?

Ismét mély lélegzetet veszek, s megfogom mindkét kezét.

- Liam... Terhes vagyok. - A szemeibe nézek.

Egy pillanatig csendben áll, sokkal az arcán.

- Te... te... ter... baba - elakad a szavaiban.

Átadom neki a hangfelvételeket, hogy megnézhesse őket. Miután úgy tűnik, hogy kicsit megnyugszik, elmagyarázom mit mutatnak a fotók.

- Bay, miért mutat ez négy lábat, van ott egy árnyék vagy valami? - kérdi Liam.

- Nem, ikreink vannak - mondom.

Liam sápadttá válik és elnémul, miközben elhagyja a szobát. Nagyszerű. Nem tudom, hogy fél-e, dühös-e, boldog-e vagy milyen. Forró könnyeket érzek a szememben, azzal fenyegetőzve, hogy kiömlenek. Ledobom a telefonomat az ágyamra, miközben meghallom, hogy valaki kopog az ajtón. Odasétálok és kinyitom az ajtó, ahol Niall és Zayn látható a túloldalon.

- Elmondtad neki? - kérdezi Niall.

Bólintok a fejemmel és elsétálok velük a nagy terembe.

- Nem mondott semmit, csak kisétált és elment - mondom neki.

A hallban állunk és kicsit beszélgetünk, mielőtt elmegyek a szüleimhez. Eljutok az előcsarnokba, ahol Mr. Balter-t látom a pult mögött.

- Üdv Mr. Balter, látta az anyámat? - kérdezem tőle.

- Igen kedvesem, az irodájában van.

- Oké, köszönöm.

Elsétálok a pult előtt és visszamegyek anyához. Az asztalánál ül Summer-t szidva, ki tudja miért.

- Bailey - Summer felkiált.

- Helló hugi, elmennél játszani, beszélnem kell anyuval és apuval. - Szépen megkérem őt.

- Most menj Summer és hagyd békén Mr. Balter-t, ő most dolgozik - mondja neki anya.

Summer ad nekem egy ölelést és kirohan a szobából.

- Anyu, szerintem ide kellene hívnod apát is, mindkettőtökkel beszélnem kell - mondom.

Várok amíg anya felhívja apát. Nincs túl messze, csak a nyugati szárnynál végez némi javítást.

- Mi folyik itt Bails? - kérdezi anya.

- Elmondom, amikor apa ideér - felelem.

Végre apa kijön az ajtón és helyet foglal anya mellett.

- Na mi az? - kérdi apa.

- Oké, anya, apa... Én... Uh, én terhes vagyok... és ikrek - hebegem.

- Tessék? Hogy érted, hogy terhes vagy? Csak 17 éves vagy, te magad is egy gyerek vagy Bailey - mondja apa.

- Ki az apja? Kérlek mondd, hogy Niall az, ő olyan jó fiú - szól közbe anya.

- Jé anya, köszi, nem, nem Niall az apa, hanem Liam; és igen, tudom, hogy 17 éves vagyok de távolról sem vagyok gyerek. Sajnálom, hogy mindketten így érzitek, de megszülöm ezeket a babákat és senki sem fog megállítani.

Ezzel kiviharzok a szobából és visszasietek a lakosztályomba.

- Whoa Bailey, jól vagy? - hallom meg Niall hangját.

Megfordulok, hogy lássam az aggódó nézését a jóképű arcán. Hüvelykujját az arcomhoz emeli, hogy letörölje a könnyeket.

- Köszi - mondom, észre sem véve, hogy tényleg sírtam.

- Szóval úgy veszem, hogy nem ment olyan jól a bejelentés - mondja.

- Nem. Liam elrohant, a szüleim alapjában véve gyereknek hívtak, anyám pedig azt kívánja, hogy bár  te lennél az apa és nem Liam - kotyogom ki.

- Ó... Nos, tudod, hogy én mindig itt vagyok neked, ahogy Anakova, Z, Harry és Louis is. Mi mindannyian szeretünk téged Bails.

- Köszönöm Niall, ez sokat jelent nekem - mondom megölelve őt, mielőtt visszaindulok a lakosztályomhoz.